1997. szeptember 25.

Segítségül hívlak, én Jahvém és Atyám,

mert tudom, ha hívlak,

Felséged eljön ragyogásban a mennyből

és dicsőségben leszáll a szobámba.

Érthetetlen és nagyszerű,

hogy látlak Téged, Istenem,

végtelen Isteni Világosságod

megközelíthetetlen dicsőségében.

Te, a hatalmas Isten

megnyilvánulsz előttem,

egy akarsz lenni velem,

és azt kívánod, ismerjelek meg Téged.

Csak Te, egyedül Te tudsz elérni engem,

hogy a szakadék,

a közöttünk lévő ontológiai1 mélység

többé ne válasszon el minket.

Uram, Te mindeneket betöltesz,

de Téged semmi sem képes

határaival vagy lényével átkarolni.

(Míg Jahve Nevét szólítottam, hirtelen csodálatos alakot láttam, amint dicsőséges Színeváltozásában az Emberfiához hasonlóan megjelent előttem. Alakot öltött az Alaktalan. Ki tudná felfogni vagy megérteni Őt, aki magában hordoz minden teremtményt? Bár a látomás nem volt tökéletes,2 felismertette Magát, és tudom, hogy Ő volt az. A Láthatatlan Isten megengedte, hogy lássam és úgy beszéljek Vele, hallgassam Őt, mint barát a Barátot, aki Láthatatlan, mégis szemtől szemben áll.)

Jahve, az Urak Ura, megjelent nekem

ragyogásba öltözötten.

Mennyei ruhája tündökölt,

bár nem volt színe.

Úgy csillogott, mintha gyémántok

és drágakövek borítanák.

Míg álmélkodva

és megdöbbenve csodálkoztam

a kegyelem és egyedüli szépség

magával ragadó látomásán,

Jahve méltóságteljesen és oly fenségességgel

lépett ki a felhőkből,

hogy szívem felujjongott.

Fenségessége a vőlegényére emlékeztetett,

amint termeiből lép ki.

Jelenléte oly végtelen fenséget sugárzott,

hogy bármennyire szeretném,

sohasem tudnám leírni.

Jelenléte szeretetet, sok kedvességet

és gyengédséget is árasztott,

amitől lelkem elalélt.

Szépséges Fejét kissé jobbra hajtotta,

miként a Szentséges Szív szobrain.

Mily csodálatos vagy, Istenem!

Bár csak fátylon keresztül nézhetlek,

látom válladra omló szép fürtjeidet,

és szemet gyönyörködtető,

elefántcsontszínű, szépséges Arcodat.

Jahve testtartása tartózkodónak tűnt,

de ne értsenek félre,

nem tartózkodás volt az,

hanem a kegyelemnek

és fenségnek megjelenése.

Ó, Jahve, aki felülmúlsz

minden nagyságot és teljességet,

Te, az Isten,

aki felfoghatatlan módon alakot öltöttél,

hogy megmutatkozz a méltatlannak,

miképpen tudná a nyelv

szavakba önteni,

amit szem nem látott, fül nem hallott,

emberi szív fel nem fogott?

Ó jöjj, lehelj rá kertemre,3

és áraszd szívembe édességedet!

Mondd, ki vagyok én,

hogy szemlélhetlek Téged?

Miképpen lehetséges,

hogy Te, dicsőséges ragyogásodban

vonzódsz a mi nyomorúságosságunkhoz?

Elkápráztattál, és én

megmámorosodtam Szépségedtől, Uram.

Milyen lehet az,

amikor a mennyben naphosszat

Téged szemlélhetünk?

Hogyan és hol keressek megfelelő szót

Fenségességed és Szépséged leírásához?

Nincs kifejezés arra a könnyed mozdulatra,

ahogy a felhőkből kiléptél.

Talán új dicséretet kellene találnom

kimondhatatlan Szépséged

magasztalásához?

Emberi dicséret nem képes kifejezni,

amit mondani szeretnék.

Tiszta Szépségeddel rabul ejtettél,

kedvességeddel elbűvöltél,

Magadhoz ragadtál,

és virágba borítottad szívemet,

mint tavasszal a természetet.

Elég egyetlen tekinteted

és lelkem úgy érzi,

hogy egybekelt Teremtőjével.

Egyetlen tekintetével

megszabadított és megadta Teremtőm,

hogy hirdessem menyegzős énekét.

Őrzöl engem, és ha útra kelek,

zafírokat szórsz lábam elé.

Úgy őrzöd lelkemet, mint Szemed világát.

Átkelek a tűzön,

és sértetlenül lépek ki belőle.

Amikor a bántalmak özöne

az ördög saraként zúdul rám,

jobb Kezed felemel engem.

Méznél édesebb,

bornál bódítóbb szavakkal becézel,

áldásokkal borítod fejem

és mint királynőt, felékesítesz.

Amikor elnyomóim

rosszindulatot és rágalmat

szórnak rám élvezettel,

Felséged villámként

küldi hozzám a kerubot,

hogy felemelje lelkem

és a szelek szárnyára vegyen.

Akkor a Te Békédben és derűdben

tekintek a magasból azokra,

akik dühtől és haragtól reszketve

halálomat kívánják, de nem érhetnek utol.

Nincs olyan ellenség,

aki kijátszhatná Istenemet,

mert Ő meg fogja törni elnyomóimat.

És most Feléd nyújtom kezemet,

tudja meg mindenki,

hogy Jóságos és Kedves,

a mi háromszorosan Szent Istenünk!

Közöttetek vagyok. Tudd, kicsi Vassulám, hogy a szegény többet fog kapni a Bölcsességtől, mint a gazdag, aki saját dicsőségének örvend, ami nem is dicsőség. Megkentelek téged olajommal,4 hogy ebben a keresztségi olajban győzelmeket kapjak tőled az Én dicsőségemre és a te megszentelődésedre.

Jóságodban hadd kapjak irgalmat Tőled!

Én, a Dicsőség Királya és a te Vőlegényed eleget adok a szegénynek. Te pedig irgalmat kapsz és ugyanazt a jóságot, amit Fiamnak adtam.

Jöjj és halld, mit súg füledbe az Uralkodó! Jöjj, írd le Szavaimat és fontold meg! Én vagyok lelked Őrzője. Az Én Ajkamról nem hallasz hízelgést, csak őszinte szót. Jöjj, és hajtsd fejedet a Szívemre! Ebben a közelségben, a Szeretet kemencéjéből5 kapod a kinyilatkoztatást. Amikor meghallasz Engem, Fiam választottja, lelked nem fog késlekedni, hanem követni fogja az igazságosság és a jóság útját. Az út végén megleled boldogságodat.

Nem hallottad, gyönyörűséges gyermek, hogy Én, Jahve, a ti Teremtőtök, eljegyeztem teremtésemet és mindenkinek Jegyese lettem?6 Éjt nappallá téve botorkálsz, teremtés, és árnyékokat kergetsz. Még egyetlen egyszer sem próbáltál behatolni ebbe a misztériumba. Azért vesztek el oly sokan, mert tömegesen elvetettétek Tanításomat. Elfelejtettétek tanításomat.

Ivadékaimra tekintettem és megkérdeztem: „Mit tegyek velük? Beásták magukat álnokságukba. Hogyan értessem meg ezzel a sokasággal, mely nem tudja melyik a jobb és melyik a bal keze, hogy Én vagyok a Vőlegényük, és csak szeretetet kérek tőlük, nem áldozatot! Ismerjék meg Szívemet, azt kérem, nem égő áldozatot és emlékezetes ünnepet.”

Ó, Én királyi házam népe, szégyenre váltottad dicsőségedet! Nem hallottátok, hogy lehozhatom hozzátok a mennyet? Nem emeltem-e fel eléggé a Hangomat, teremtés, hogy meghalljátok? Még meddig kergetitek a szelet? Még meddig kell néznem, hogy árnyékokat követtek? Jöjjetek Hozzám! Szívem Lámpásként világít lábatok előtt. Ajkam a kegyelmet és az istenség harmatát hullatja. A kegyelem folyamai és az Irgalom mérhetetlen hívásai áradnak belőle.

Szeretteim, ti, akik az árnyékokkal együtt botladoztok éjjel és nappal, jöjjetek Hozzám, megérintem szíveteket, és eltűnik romlottságotok. Majd pedig irántatok való határtalan Szeretetemben harmatként szállok le rátok, és Istenségem elárasztja nyomorúságotokat. Alkalmassá teszlek arra, hogy mindenkor ragyogásomban éljetek. A világosság edényeivé teszlek benneteket, és egyesítem lelketeket az Enyémmel.

Ó Vassula!7 Szíved valahányszor ostoba asszonyként elhagyja Szívemet és Isteni hatalmam helyett hiábavalóságokkal törődik, féltékenység lángol fel Szívemben miattad, akit megáldottam Nevem kenetével. Mondom neked, kedvesem, tartsd meg Vőlegényed tanítását és vésd jól a szívedbe! Felmelegíti a szívedet és figyelmeztet, hogy maradj Vőlegényed Jelenlétében, mert Ő csak arra vár, hogy kegyes lehessen hozzád, akit örök szeretettel szeretek. Azért kértelek, hogy tedd ismertté menyegzős énekemet,8 és írd le, mert féltékeny szeretettel szeretek minden lelket és azt akarom, hogy szeretteim elegendő táplálékhoz jussanak, míg keresztül jutnak ezen a sivatagon… Képessé tettelek arra, hogy tömegeket hozz Hozzánk.9 Helyesen cselekedtél. Buzgóságodban megmutattad hűségedet, hogy örömet szerezz Nekünk.

Ezért most térj be Hozzánk lelkigyakorlatra! Térj be lelkigyakorlatra a Szívembe, és ízleld meg, ahogy korábban is, Szívem bensőséges örömét! Folyóként áradjon Szeretetem a szívedbe, mossa el kisebb hűtlenségeidet, melyek miatt összevontam Szemöldökömet.

Íme, most sok bűnös megmentésére beléd vésem szavaimat. Szelíden jöttem hozzád, menyasszonyom, Fiam misztikus Testének megújítására.

Íme, most Én, a te Teremtőd, hívlak, mert eljegyeztelek Magamnak, és egységünkben tetszésem szerint felékesítettelek hűséggel és buzgósággal. Igen, ebbe a törékeny agyagba, beléd véstem Nevemet azon a napon, amikor lelked így kiáltott Hozzám: „Abba!” És attól fogva egyengetem utadat a földön, és tanítalak, miképpen örvendezz Bennem, és játszadozz mindenkor Jelenlétemben.

Tudd Vassulám, hogy mennyire vágyódtam arra, hogy teljes szívedből szeress, és mennyire akartam, hogy egész életedben szüntelenül óhajts Engem és szomjazz Rám, a te Istenedre! Meg akartam mutatni neked Királyságomat és menyegzős szobámat, ahol félrevonulva, a csendben örvendezhetnénk egymásnak. Én, a te Vőlegényed, szeretetre gyúlva bensőséges módon beszélgetnék veled, és szent dolgok ismeretére tanítanálak. És te egészen közel hajolva a Szívemhez oly kegyelmet kapnál a Mindenhatóság leheletéből, hogy ne szűnj meg létezni.

A mi bensőséges egységünk, választottam, nem csak egy napra szóló meghívás. Nem akarok szívednek fájdalmat okozni azzal, hogy megvonom tőled bensőséges egységünket. Tekintettel leszek törékenységedre, Vassulám. Látod kedvesem, minként a szerelmes, Magamhoz akartalak vonni a bensőséges együttlétbe.

Én, az emberiség Szerelmese, teremtésem Jegyese, Magamhoz akarlak vonni téged… végezz lelkigyakorlatot Bennem!10 … Bizonyára hallottál arról, hogy a Vőlegény szeretne egyedül maradni menyasszonyával a menyegző után. Ezt a kegyet kínálom fel neked, mint előjátékot ünnepünkhöz.11 Igen, azon a napon, amikor válaszoltál Isteni Akaratomra, és mivel Hívásomra megnyitottad szívedet, gazdaggá tettem az Enyémből, hogy később vetőmagként mindenütt elvethesd a kincseket. Vetőmagok12 ezek a kincsek, melyeket azért kapsz Tőlem, hogy vesd el minden országban, ahová küldelek.

Azon a napon, amikor Isteni Akaratomnak átadtad magadat, és megengedted, hogy irányítsam életedet, szeretettel álltam előtted és e szavakkal hívtalak: „Nem tud a lélek úgy szeretni Engem, ahogy Én akarom, ha távol marad Tőlem. Közeledj Hozzám, és ízleld meg gyönyörűségeimet! Lépj bensőséges kapcsolatba Velem! Ha távol maradsz ölelésemtől, képtelen leszel megismerni Engem.”13 Bensőséges egységünkben és Szeretetem kenetében Tudással ékesítettelek: annak Tudásával, hogy miképpen találj meg és ismerj meg Engem.

Mivel ezrek közül választottalak ki, nem kellene többé kételkedned! Alázatban munkálkodj, hogy mindinkább Magamhoz emeljelek! Megmostam kezedet és szájadat, hogy tiszta kézzel írd le Szavaimat és gondozd könyveimet. Szájad által jó illatot árasztok minden nemzetre. Kegyelmem az Én erőmbe öltözteti lelkedet.14 Mindenekfelett azonban, Vassulám, a Bölcsesség csodálatos Műveivel ékesítettelek fel, hogy kedvesem ajkáról, melyet korlátlan Hatalmammal kentem fel, Háromságos Szentségünk15 dicséretét és tiszteletét halljuk.16

A Feltámadt Krisztust hirdesd továbbra is, és áraszd el gyümölccsel az egész világot! Mondd meg nekik, hogy Isteni Szeretetében Krisztus lehajol az Égből, hogy Jelenlétével életre keltse Keze17 munkáját. E bátorító hír által a nemzetek sokasága fog megismerni Minket ebben a bensőséges kapcsolatban. Mondd meg nekik, leányom, mennyire örülünk, ha Szent Társuknak tekintenek mindennapi életükben….

Beszélj mint az Én küldöttem, és emlékeztesd népemet arra, hogy Én, Jahve, élek és cselekszem. Azután menj azokhoz a papokhoz,18 akik már nem keresnek Engem, és kérdezd meg tőlük: Miért nem kérditek sohasem: „Hol van az Isten?” Az Én Napomon ítéletet mondok a pásztorok felett, akik nem ismernek Engem és sohasem ízlelték meg bensőleg az Én édességemet. Ezek a pásztorok ma felcserélnek Engem olyasvalamire, aminek nincs értéke és hatalma. Azzal kellene törődniük, hogy megemlékezzenek Jelenlétemről, de nem törődnek Velem… miképpen mondhatom: „Ők az Én Fiam tömjénje”, amikor a halál bűze árad belőlük?

Tizenkét éven keresztül19 kimondhatatlan kegyelmeket adtam neked, teremtés, és nem akartam siettetni haragomat. E kegyelmi években azért szóltam hozzátok, hogy megerősödjetek. Bekötöztem sok megtört szívet, és Békét adtam nekik. Az Én Szívem az Élő Víz Forrása, mely e kegyelmi években elárasztja a kiszáradt földet, és életet fakaszt ott, ahol azelőtt csak salak volt.

– Mindenkor vágytam arra, hogy a Magaménak tekinthesselek benneteket! E napokban mondom nektek Én, aki teremtésem Vőlegénye vagyok, hogy mindenkit hívok közületek: Hitvesem, miért vetsz Rám rosszalló tekintetet, és miért fenyegetsz Szájamnak édessége miatt?20 Boldogtalan kicsi teremtmény, mily távol vagy attól, hogy ismerj Engem! Jöjj! Hívlak, hogy jöjj Vőlegényed ölelő karjába, és megmutatom, hogy Én, Jahve, felékesíthetem lelkedet. Bőségben kínálom Isteni Szeretetem folyamát, hogy te is viszonozd e Szeretet-folyamot.

Csak várj és látni fogod! Azon a napon, amikor Szívem menyegzős szobájába viszlek, ki fogsz nyílni, mint a patak mellett növő virág, hogy Nevem nagyságát hirdesd, és „Atyámnak” fogsz szólítani Engem. Szívem menyegzős szobájában szíved dicséretre nyílik, és ahogy a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fogok örülni neked, te pedig Nekem. Hatalmas Kezem megtart majd téged, és te soha többé nem akarsz elválni Tőlem. Minden nemzetnek kiáltja majd az Én Lelkem édességével és teljességével gazdaggá lett lelked: „A mi Teremtőnkben van a szépség és a dicsőség! Ő a mi reményünk és Ő a mi Urunk!”

Választott leányom, halld és írd: azt kívánom, hogy tégy tanúságot Szentségem és Isteni Édességem mellett! Légy hangos könyv, melyet a Háromságos Isten írt. De most egyedül Magamnak akarlak téged! Választottammal akarok lenni, és veled együtt repülök a felhők magasán. Kiemellek azok szorongatásából, akik mindennap halálodat kívánják. Ki akarlak emelni a forgatagból és a nyugtalanságból, a vetélkedésből, a féltékenységből és a szeretetlenségből. Akkor majd szemlélődésedben, míg Keblemen pihenteted fejed, megnövelem a szívedben Isteni tanításaimat.

Megtanulod, hogyan tégy jót életed minden napján, és így növekedni fogsz Szívemben, oly édes illatot árasztva, mint a liliom. És amikor majd külföldre küldelek a különféle nemzetekhez, rájuk árasztod illatodat, és áldásként fogják fogadni, mert az Én Szívemben fogtok növekedni.

Íme, az Én Fiam, Jézus Krisztus Arcával ruháztalak fel téged,21 hogy megértsék, te az Én Művem vagy, akit Kegyelmem ajándékozott nekik, hogy Engem visszhangozz. Továbbra is légy az Én Visszhangom! Szavaim folyjanak borként ajkadról, és mámorosítsák meg fiaim és leányaim szívét!

Uram, csodálattal tölt el Szépséged,

és egyre csak ámulok.

Megjelentél lelkem éjszakájában

mint csodálatos jelenség,

mint Színeváltozásában az Emberfia.

Ó Háromságos Vőlegény,

telve kegyelemmel és hatalommal,

szebb minden angyalnál,

mit jelenthet mindez?

Szíved mely sugallatra

vetette tekintetét rám?

Bátorságot merítve kérdezem:

Szíved mily felfoghatatlan Szeretetében

pillantottál nyomorúságomra?

Méltatlan létemre itt állsz,

és házassági kötelékeinkre

emlékeztetsz engem, egyre mélyebbre vonva

a Szívedben engem, hogy megízleljem

a Benne rejlő gyönyörűségeket,

elmerüljek Istenséged folyamában,

és életben tarts engem.

Leányom, azért árasztottam és azért árasztom továbbra is rád kegyelmemet, mert azt akarom, hogy lelked minden elmúló nappal szebb és ragyogóbb legyen, míg eléri azt a tökéletességet, amit Én kívánok. Akkor majd mondhatom: „Ez a szív visszaadta Nekem mindazt, amit kértem, és nagy győzelmeket kaptam tőle. Ugyanakkor nagy örömet is szerzett Nekem. Kegyelmemmel megsokszorozom jótéteményeimet és adományaimat e szív iránt, hogy továbbra is minden nemzetnek elénekelhesse Szeretetem Himnuszát.” Ezentúl is szívedbe öntöm gyönyörűségeimet és vigasztalásaimat, megtöltöm szívedet Szeretetemmel, miként a kancsóból a pohárba öntik a vizet.22

Árnyék vonult át gondolataimon. Újból eszembe jutottak azok, akik hevesen rágalmazzák üzenetedet, Uram, és különösen szereteted nyelvezetét.

Imádkozz értük, és áldd meg üldözőidet, hogy Irgalmat kapjanak az Ítélet napján. A test és a vér mindig rosszat szül, és a rossz tettekben leli örömét. E lelkek nem beszélnek édességemről és Istenségemről, mert lelkük nem tudja Isteni édességemet megkülönböztetni saját testük és vérük kívánságaitól. Nem látják a különbséget. Kegyelmet, szentséget és jóságot árasztó Ajkammal szólok, galambom, de nem értik, amit mondok és nem tudják értékelni Nagyságom tisztaságát. Szívük oly kemény, hogy nem tudják értékelni Szívem ragyogását és Istenségét. Ezért homályosodnak el Világosságomtól ezek a szívek. Romlott testükben és gondolataikban Engem vádolnak, hogy Szavaim túlzóak és érzelmesek. Róluk mondom: „Számomra idegenek és nem ismernek Engem…”

Ó drága lelkem, te megérezted Istenségemben édességemet, és Én megadtam lelked számára Nagyszerűségem ízét. Most tekints magadra! Lásd, mily kimeríthetetlen szomjat érzel Utánam! Mint frissen házasodott Vőlegény, megmutattam neked, menyasszonyom, miként légy bensőséges kapcsolatban és háborítatlanul Velem, mert az Én társaságomban semmi sem sötét. Így sokan tanultak tőled, Én pedig nagy diadalokat arattam abból a kegyelemből, amit neked adtam. Amikor szíved az Enyémhez van kötve, nincs sötétség, csak gyönyörűség és öröm életed minden napján.

Jahve, aki úgy léptél ki a Mennyből,

miként a vőlegény a termeiből,

megmutattad nekem Arcodat,

hogy gyönyörűségemet leljem

édességedben.23

Bárcsak meghallanák és megtanulnák

Dávid zsoltáraiból a gonosz beszédűek,

hogy ellenségességük alaptalan

a Te Nyelvezeteddel szemben!

Bárcsak megtanulnák zsoltáraidat olvasva,

hogy Te vagy zsoltáraid Zsoltára,

és hogy a Te Szavaid, emberiség Szerelmese,

édesebbek a méznél, a csurgatott méznél!24

A végtelen kegyességedben

nekem adott látomás puszta emlékére is

elolvad a lelkem és újból elalél.

Mit tehetek hozzá ehhez?

Mit tehet hozzá bárki

ily magasztos látomáshoz?

A Te nagylelkűségednek úgy tetszett,

hogy felfedd Magad a méltatlan előtt.

Ez a Te nagy szereteted

szabad adománya volt.

Nem volt szükséged senki engedélyére.

Meg akartad mutatni Magad,

áldott mivoltodat,

kedvességedet és nagyságodat,

tökéletes szépségedet és édességedet.

Végtelen a Te Nagyságod,

és sohasem feledem az édes látomást,

mely emlékezetembe vésődött.

Gyönyörűségemet lelem azokban a lelkekben, akik hagyják, hogy felemeljem őket… Ó Vassula, minden lelket szeretnék közel vonni a Szívemhez, hogy Belém oltódjanak. Téged is így vontalak közel a Szívemhez.

Gyermekem, ezért jelölöm ki kegyesen az utat, melyet mindenki követhet. A becsületesség útját, ami Hozzám vezet. Mint menyasszonyát a szerelmes fiatal vőlegény, Én is úgy szeretem teremtésemet: Kezem Művét. Minden teremtménynek meg fogom mutatni Szívem lángját, akár barát, akár ellenség.

Ma sokan vizsgáljátok Szeretetemet és édességemet saját testi szenvedélyetekhez mérve Engem. Mondom neked: akik ismernek Engem, szent módon szemlélik a szent dolgokat. Egy napon őket is szentnek fogják tartani. Akik azonban nem ismernek Engem és a szent dolgokat nem szemlélik szent módon, azok érdemük szerint lesznek megítélve.

Szívem minden dobbanása szeretet kér. Újból mondom: meghívok mindenkit, barátot és ellenséget, hogy részesedjen Szívem gyönyörűségeiből. Ha elfogadjátok meghívásomat, megértitek majd, mennyire lekicsinyeltetek Engem életetek folyamán, mennyire lekicsinyeltétek Nagyszerűségemet a ti igen gyenge természetetektől és világi hajlamaitoktól vezetve. Azt hittétek, hogy felszínes örömeitek és élvezeteitek, melyeket testetek kíván, úriasak és nagyszerűek. Testetek örömeit és élvezeteit nem lehet összevetni az Én Istenségemmel és édességemmel. A ti örömeitek csupán homokszemek a világmindenségben az Én édességemtől kapott boldogsághoz képest, ami az örök boldogságra visz benneteket.

Vassula, te, aki beléptél Háromságos Szentségünk gyönyörűségeibe, és eljutottál gyengéd érzelmeink és végtelen Szeretetünk megértésére, te örömet szerzel Nekünk, mert önként beleegyeztél abba, hogy rád helyezzük Művünket, és így élő oltárrá válva növeled örömünket. Megtérítettünk téged és rávezettünk arra, hogy mint Jegyest szemlélj minket Egységünk bensőséges kapcsolatában. Ölelő karunkból akkor kiküldtünk a pusztaságba, hogy védd meg az Igazságot. Most, miután keményen dolgoztál ezért, azt akarjuk, hogy pihenj meg Szívünkben és nyugodj meg Háromságos Szentségünk szemlélésében. Istenségünk fog téged táplálni összeszedett pihenésedben.

Ma újból felkínálom neked a Szívemet. Kiléptem, miként a vőlegény lép ki termeiből a menyasszonyához, hogy Szívemet egyesítsem a tiéddel, örömömet leljem benned, és gyengéden kinyilvánítsuk egymásnak szeretetünket. Legyen úgy, ahogy az égben:

Szeretetet szeretetért!
Szívet szívért!

Igen! Te nem vonakodtál elismerni Engem Háromságos Szentségemben mint Atyádat. Szíved elismert Engem, majd mint vizeskancsó, megtelt Élő Vizemmel, hogy az tökéletessé tegye benne az erényeket, melyeket felkínálok neki. Műveim nem hoznának termést, ha nem tökéletesítenélek szeretetedben. Mi hasznát tudnám venni munkádnak, és miképpen lenne tiszteletemre, ha úgy ajánlottad volna fel, hogy előzőleg nem adod át Nekem önként az egész szívedet? Jöjj, és tanuld meg valóban a szavak értelmét: „Szeretetet kérek és nem áldozatot! Azt kérem, hogy ismerjetek meg Engem, nem pedig égő áldozatot!” Senkivel sem bánok keményen, amíg készségességet találok benne. Nem hallottátok? „Annak alapján értékelem az embert, amit nyújtani tud Nekem.” Ezért te, aki Engem olvasol, és aki szintén az Én Művem vagy, jöjj Hozzám úgy, amilyen vagy, és Én tökéletessé teszlek tökéletes Szeretetemben.

El fogom bűvölni szívedet, hogy különösen nemes illatot árasszon Felém. Majd kinyújtott karral felemelem szívedet mint tömjénnel telt aranytálat, hogy jó illatot árasszon Szentségemre. A magasba emelve tartom, hogy azok a különleges illatok kiáradjanak a földre és vegyenek körül Engem édes illatoddal, szerezzenek örömet Nekem és a mennyben minden szentnek és angyalnak.

Örömöm a lakodalmas tánchoz lesz hasonló,25 ami angyalaim arcán mosolyt, ajkán pedig énekszót fakaszt. És Én a te semmiségedben örömtől ujjongva értékes drágakővé teszem szívedet, Kezemben tartom a magasba emelve, majd felkenlek téged, az Én drágakőmet, és megáldalak.

Miként egykor gyengéden anyád méhébe helyeztelek, hogy tápláljon téged, és növekedj, úgy helyezlek most a Szívembe, hogy Istenségemmel tápláljam lelkedet, és növekedj Szentségemben.

Ez lesz számodra Szeretetem bizonyítéka, te pedig úgy fogod megismerni Jahvét, a te Vőlegényedet, a háromszorosan Szentet, mint addig még sohasem. Lelked akkor oly erősen hozzáforr a Szívemhez és Hozzám, hogy többé nem feledkezel meg Rólam, mert lelked önként jóságom rabságába adja magát.

És Én, aki csak szeretetből cselekszem, hozzákötöm kicsiny szívedet a becsületességhez, a jóakarathoz és a szeretethez, és isteni tűzzel lángba borítom. Megízleltetem veled édességemet, osztozni engedlek Fiammal, Jézussal, aki legközelebb van a Szívemhez, a Boldogságunkhoz, és meghívlak, hogy lépj be Háromságos Istenségünk Igaz és Egyedülálló Ismeretébe. Ha megismersz Minket, megtanulod, hogy Mi visszaadhatjuk neked istenségedet, és istenivé tehetjük lelkedet, hogy eljuss az Örök Életbe. Isteni Világosságunk felragyoghat a te lelkedben és testedben is, hogy a Mi Világosságunkban és Bennünk élj.

Akkor, kedvesem, gazdaggá teszem lelkedet jóakarattal, a Szívembe rejtelek, megtisztítalak bűneidtől, hogy a Lélekben élj, és belélegezd Szívem sugallatait. Beléd vésem a felajánlás pecsétjét, és felkenlek Szent Nevemmel. Azután már nem magadhoz fogsz tartozni többé, hanem Ahhoz, aki a Mi Egységünk szövetségében éltet téged.

Én, a Magasságbeli, teremtésem Vőlegénye, a szeretet oly teljességét és gyengédségét mutatom neked, hogy lelked már a földön megismeri, milyen a menny. Mintha bortól lennél mámoros, olyan lesz édességem. Megtapasztalod a Magasságbeli Szeretetét, ami az áldások paradicsoma, és jobban felékesíti lelkedet, mint a dicsőség.

– Érezd meg Szeretetem nagyságát, Vassula! Kiválasztottalak téged az élők közül, liliommá tettelek, és megengedtem, hogy halld Hangomat. Megbíztalak ezzel a Művel, hogy megvilágítsd a sötét és hitehagyott világot. Kiküldtelek, hogy illatosítsd meg Művemmel teremtésem pusztaságát, és ragyogtasd fel felettük rendeleteimet és Törvényemet. Egy napon majd meglátja a világ benned lévő felsőbb hatalmamat, mondván: „Valóban benned lakozik az Úr!” De ezt már csak eltávozott lelkednek fogják mondani. Igen!26 Te valóban a Magasságbeli igaz tanúja vagy, mert éles karddá tettem szájadat.

Istenem! Időnként úgy érzem, hogy bekerítenek elnyomóim, még éjszaka is látom agyarukat. Fel akarnak falni. Hazugságokat eszelnek ki, hogy lássák elítéltetésemet. Ó, segíts meg a kevéllyel szemben! Még meddig tartod zárva a szemüket?

Egészen addig, míg Nekem nyújtott szolgálatod be nem telik, és vége nem lesz a Szertartásnak.

– Szememet mindig vonzotta az alázatos és bűnbánó lelkű ember, és Én, akit úgy ismernek, hogy a születést adom, Szentlelkemmel megszentelt újjászületést adok teremtésemnek, amilyet még nem láttak azelőtt a történelemben. Szívem Lángja fog megtisztítani téged, teremtés, és az hajtja végre ítéletemet.27 Azért adom, hogy levegyem fátylatokat és lássatok Engem dicsőséges szépségben és szentségben. Végre fogom hajtani szeretetteljes cselekedetemet,28 hogy megnyerjelek benneteket Magamnak.

Ti pedig Felém fogtok fordulni. Ti is tanúi lesztek Szeretetemnek. És amikor az emberek meglepetten látják szívetek változását és megkérdezik alázatos viselkedésetek okát, így válaszoltok: „Atyámtól tanultam. Jegyesemre hallgattam és így lettem a világosság fia. Az én Istenem az én Világosságom. Az örök élet azt jelenti, hogy meg kell ismernünk Őt mint egyedül Igaz Istent és az egész teremtés Urát. Akkor, barátaim, ti is a Jegyeshez fogtok tartozni örökkön örökké.”

Ó nemzedék, nem hallottad, amint Fiam, Jézus Krisztus mondja neked: „Eljön az óra – valójában már itt is van –, amikor a halottak29 meghallják Isten Fiának Hangját, és aki meghallja, élni fog. Mert az Atya, az Élet Forrása, Fiát tette az Élet Forrásává.”30 Ne féljetek tehát ezekben a gonosz időkben, mert kiárasztjuk rátok Szívünk Gazdagságát. Miért álmélkodtok mai csodáimon? Nem Mi vagyunk az Élet Forrása?

A hegyek megtántorodnak a halál bűzétől, ami most teremtésemből árad. A vizek morajlanak és felkavarodnak kínjukban, látván fájdalmamat, hogy Saját ivadékaim meghalnak ezzel a világgal együtt, mely elpusztul a bűnben és a gonoszságban. Be kellene talán kötni a Szájunkat? Mi vagyunk az Élet Forrása, és Szívünk ebből a Forrásból pezsdíti fel a ti szíveteket Nemes Mondanivalónkkal: Szeretethimnuszunkat a haldokló nemzedékhez intézzük, és áldott, aki meghallgatja. Magasra nő és erős lesz, mint a fa, mert az Én Parancsolataimban és rendeleteimben gyökerezik.

– Nem is olyan régen palántát ültettem.31 Mára fává növekedett és teteje elérte az eget, olykor megérezve a menny zamatát és illatáradatát. Ma már minden nemzet ismeri, mert a föld egyik szélétől a másikig mindenütt látható. Gyógy-hatású zöld levele gyógyító balzsam a betegeknek, csillapító illat a szegényeknek és a nyomorúságosoknak. Csókokat leheltem rá, hogy növekedjék gyümölcse, és tökéletesedjék. Gyümölcse szépségében bőséges, és Szentlelkem Pecsétjével van megjelölve. Minden nemzet elérheti és eltelhet vele, nem számít mely fajtához tartoznak vagy honnan jönnek. Termése elegendő mindenki számára. Ez a fa még a méltatlannak is tud árnyékot és felfrissülést adni.

Én vagyok az Őre. Sokszor láttam, hogy az éjszaka leple alatt emberek osontak tűzzel a kezükben a fámhoz, hogy felgyújtsák és elpusztítsák. Mivel azonban mindezt előre láttam, összegyűjtöttem angyalseregemet jóval azelőtt, hogy ez bekövetkezhetett volna, hogy itassák át az ég harmatával.

Ahogy láttad, elsöpörtem ellenségeimet. Ezért ne mondd, kedvesem: „Vajon nem teszi-e tönkre a sas gyökereimet, és nem viszi-e el gyümölcsömet, hogy éppen kihajtott leveleim elhervadjanak?” Nem!32 Nem, Én fám, mondom neked, továbbra is növekedni fogsz, és gyümölcsöt hozol Szentlelkem Pecsétjével és illatával. Megsokasítom lombodat és gyümölcsödet, hogy mindnyájatoknak és az eljövendő új nemzedéknek is elég legyen….

Uram, Érted él a szívem, és Neked zeng

dicséretet a lelkem egész nap.

Szívedben elrejtve tartottad lelkemet

és megvédtél engem.

Bár ontológiai33 szakadék van köztünk,

Benned vagyok, a Te Fenségedben,

Te pedig énbennem anélkül, hogy elveszne

természetfelettiséged.

Vassula, sok fát megnyesek, másokat gyökerestül kitépek és elégetek. Azon a Napon megrendülnek a föld alapjai Hangom erejétől, és Házam megtelik kiáltásommal: „Elég! Most már elég!”

Légy jóságos hozzánk, áldj meg minket,

és Arcod mosolyogjon ránk!

Mert akkor a föld megismeri útjaidat,

és minden nemzet megismeri hatalmadat,

hogy megmeneküljön.34

Szívem virága, szavaid gyönyörűséggel töltik el Vőlegényedet. Jöjj most, és hallgasd Szívem dobbanását!

(Ez az üzenet 1997. október 25-én ért véget, bár 1997. szeptember 25-én kezdődött. Több részletben diktálta nekem az Úr, amikor hívott.)


1 Létbeli.
2 Mintha szürke fátyolon keresztül láttam volna.
3 Küldd el nekem Szentlelkedet!
4 Az olaj itt jelképesen „Nevet” jelent.
5 Isten a Szívére gondol.
6 Vö. Iz 54,5.
7 Isten hirtelen felém fordította tekintetét.
8 Az „Igaz Élet Istenben” üzenetet.
9 A Szentháromsághoz.
10 Ezt meghívásként mondta, de nagyon ünnepélyesen.
11 1997. november 11-én írtam le e szavakat. 1997. november 28-án van az „Igaz Élet Istenben” üzenet tizenkettedik születésnapja.
12 Amikor Isten a „vetőmagok” szót kimondta, zafírokat láttam magam előtt.
13 Isten megismerésének titka: a bensőséges kapcsolat.
14 Jelen időben mondta, mert folyamatosan adja kegyelmét.
15 A Szentháromság.
16 Isten apostolságomra figyelmeztetett.
17 Azaz minket.
18 „Azokhoz” a papokhoz azt jelenti, hogy nem mindegyikhez.
19 Mióta Isten hozzákezdett az Igaz Élet Istenben művéhez.
20 Isten előre látja egyes lelkek negatív válaszát.
21 Amikor sokan látják Krisztus Arcát az én arcomon.
22 A kancsó és a pohár képe Dániel őrangyalom első rajzai között volt, melyeket 1985-ben rajzolt nekem.
23 Zsolt 27,4
24 Zsolt 19,10
25 Jahvét, a mi Urunkat láttam látomásomban, amint kinyújtott karral tartja „tálját”, és körbejár, mintha táncot lejtene.
26 Ez az „igen” mennydörgésként hallatszott, olyan hatalommal és tekintéllyel ejtette ki.
27 A kis ítéletet.
28 A kis ítéletet.
29 A lelkileg halottak.
30 Vö. Jn 5,25-26.
31 Megértettem, hogy Jahve rólam és Üzenetéről beszél.
32 Könny szökött a szemembe, amikor a „nem” szó hangsúlyozását hallottam.
33 Létbeli.
34 Vö. Zsolt 67,2-3.