(Az én üzenetem Istennek, az Ő 1987. május 6-i üzenete előtt.

Lassan megtanulom, mit ért Isten a teljes önátadáson. Azt, hogy váljak szabaddá, hagyjak el mindent és kövessem Őt. Szavai átvitt értelemben értendők, nem materiálisan. Önátadás: megtettem, hiszen Őt szeretem elsősorban és mindenek felett, és mert érzem, hogy azt szeretném, ha felhasználna engem. Szabaddá válás: igen, a testemtől való megszabadulásig, ami annak felismerését jelenti, hogy a lelkem arra vágyik, hogy elszakadjon a testtől, hogy Őhozzá csatlakozzék, és egyedül Őt kövesse.

Szenvedni: igen, amiatt szenvedni, hogy nem lehetünk Vele, hogy még az anyagi világban élünk a földön, hogy úgy érezzük magunkat, mintha özvegyen maradtunk volna itt. Szenvedni: tudva, hogy élnem kell mindennapi életemet, az anyagi világba ágyazott életemet. Valóban teher, hogy folyamatosan bedörzsölnek a Technológia és Tudomány balzsamával, a kétkedőkkel, és olyanokkal, akik azt gondolják, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj a korom miatt. Szenvedni: mert részt kell venni a programjaikban. Szenvedni: mert el kell rejteni az érzéseimet, amikor csak azt érzem, hogy el akarok szakadni a világtól és egyedül akarok lenni Istennel. Csak Ő és én, senki és semmi más, ami elterelné a figyelmemet.

Még ehhez a szöveghez is kértem Istent, hogy segítsen megfogalmazni az érzéseimet, mert képtelen vagyok kifejezni magam. Ő segített, fülembe súgva a megfelelő szavakat! Isten azt akarja, hogy az emberek között legyek: még egy kereszt, amit hordoznom kell. Fáj a testem.)