1987. május 7.
Szeretlek, Én vagyok az, a te Jegyesed.
Virágom, megtisztítalak. Továbbra is betöltelek, Fényemmel életre keltelek, és Erőmmel táplállak. Vassula, megtisztellek azzal, hogy viselheted töviskoronámat.
Jézus, hogy tudsz bennem megbízni?
Szeretlek. Ha viseled koronámat, megérted a gúnyt, amit kaptam, mert nemsokára téged is kigúnyolnak. Ne feledd, Én is annyit fogok szenvedni, mint te, mert Én benned vagyok és te Énbennem, egyesítettem veled Önmagamat, egyek vagyunk. Jöjj most kedves, folytatjuk Műveimet. Elegendő Erőt adok neked a végsőkig.
(Csak később értettem meg, hogy ezzel az üzenettel Jézus fel akart készíteni engem arra, hogy ki fognak gúnyolni és kinevetnek. De legalább Ő velem van, és együtt viseljük el a gúnyt.)
Jézusom, tudod, hogy még százszor sem sikerült elmondanom, hogy szeretlek, és Te azt kérted, hogy ezerszer mondjam el.
Vassula, ó Vassula, hát nem tudod, hogy minden szeretetteljes cselekedet azt mondja Nekem, hogy „szeretlek”? Ily módon is kimutathatod szeretetedet.
Bármit teszel életedben, nekem teszed.
Jöjj, ékesíts, virágozz, sugározz, illatozz! Díszíts Engem a szeretet koszorúival, tedd virágszirmaidat a tövisek helyére töviskoronámon, minél több szirmot adsz, annál kevesebb tövis szúr Engem. Szeretlek, szeress te is Engem, taníts meg másokat is, hogy szeressenek Engem, mutasd meg nekik felhívásomat!
Segítségeddel megmutatom. Nem tudok sokat tenni.
Szeress, és gyógyítsd meg Sebeimet, Értem ontott könnyeid szolgáljanak gyógyító balzsamként Sebeimre. Vassula, a koszorúkat nemcsak temetésre készítik, hanem menyasszonyok számára is. Engedd meg, hogy augusztusban megkoszorúzzam fejedet!
