1987. május 5.
(Amikor magamon – magunkon – érzem Isten szeretetét, szinte szédül a lelkem! Amikor Testébe olvaszt, és Teste megsemmisíti az enyémet, szinte levegőnek érzem magam, valósággal olyan, mintha lélek lennék csupán, test nélkül. Elragadtatott állapot? Még ezek a szavak sem tudják leírni teljesen azt az állapotot, amelybe Szeretete visz. Lehetetlen leírni kegyelmét és jóságát. Nincs szó, amely érzékeltetné Szentségének nagyságát és ragyogását. És mennyire visszautasítottam Őt, mielőtt hozzám közeledett! )
Vassula, jöjj Hozzám! Mind az öt Sebem felszakadt. Vassula, térj be Sebeimbe, és érezd kínomat! Jöjj, hogy Vérem megszenteljen téged Sebeimben! Dicsőíts Engem! Vezetlek leányom. Ingyen adom, te is ingyen add tovább! Én, az Úr, visszatérek Szent Könyvemmel.
(Jézusnál kis könyv volt.)
Ismerd fel, és olvasd el ott, ahová mutatok! „Menyasszonyom, Lelkem áldottja, leányom, tápláld bárányaimat, hintsd el magjaimat, hogy bő termést hozzanak, és arasd le. Add ingyen Kenyeremet! Én vagyok az Élet Kenyere! Tápláld juhaimat! Mindig veled vagyok az idők végéig.”1
Istenem, köszönöm lelki Vezetésedet. Szárazon csengenek e csupasz szavak, de papírra kell vetnem őket. Áldott legyen Neved örökkön örökké!
Szeretlek, nem hagylak el soha, együtt fogunk dolgozni. Ne fáradj bele az írásba! Most megpecsételtem Üzenetemet, a Béke és Szeretet üzenetét, vezetni foglak Vassula. Jöjj Hozzám!
Követni foglak Uram. Szeretlek.
Engedd, hogy szabadon cselekedjem benned.
Uram, legyen meg a Te akaratod!
Bölcsességem tanít téged.
(Később:)
(Tegnap, Isten Üzenete után igen erősen éreztem magamban Istent, és magamat Őbenne. Azt éreztem, hogy soha nem tudok Tőle elválni.)
Társam, szeretlek. Vassula, adj Nekem mindent, add Nekem mindenedet, amid van!
Neked adtam szeretetemet, Neked adtam önmagamat. Érzéseimet elszakítottam a földtől, alárendeltem magam akaratodnak. Adhatok-e Neked ennél többet?
Leányom, szeretem hallani, hogy átadod magad. Engedd meg, hogy Én legyek az, aki foglyul ejt téged.
(Ezen az estén olyan erősen éreztem Jézust, hogy világosan láthattam Arcát, ami máskor nem volt könnyű. Ezen az estén olyan erősnek, áthatónak, tettre késznek látszott, mint valaki, aki buzgó eltökéltséggel akar meggyőzni egy langyos embert.)
Megcsókolod Sebeimet?
(Megtettem „misztikus” módon. Aztán megkértem Jézust, hogy üljön le közelemben a székre. Azonnal megéreztem „misztikus” úton, hogy megtette. Szemben ült velem és karját kinyújtotta, hogy elérjen engem, vagy füzetemet. – Jézus lelkembe vési ezeket a benyomásokat.)
Virágom, teljesen add át magad Nekem! Készen vagy arra, hogy meghallgass?
Igen, Jézus.
Jegyesem, Lelkem áldottja, ingyen adtam, így te is ingyen add! Egyesülj Velem, légy eggyé Velem, nézz a szemembe!
(Megtettem.)
Jézus, mit tehetek még?
Szeress Engem!
Hiszen szeretlek, sokszor elmondtam, és Te tudod, hogy szeretni akarlak. Lelkem vágyik Rád. Azt kívántad, hogy szakadjak el a földiektől és megtettem.
És Én nem vágyom-e rád, Vassula?2 És Én, mint Isten, nem szenvedek-e szintén?3 Kedves, élj Bennem és Én tebenned. Te Énbennem és Én tebenned, „mi ketten.”
Alakulj át Bennem, egyesülj Velem!
De hiszen egyesítettél bennünket, Jézus, azt mondtad, egyesítettél!
Igen.
(Hirtelen fizikai kimerültséget éreztem, engedélyt kértem, hogy elmehessek.)
Elmegyünk, Jézus?
Leányom, miért?
Kimerültem, Jézus.
Kedves, azt akarom, hogy maradj. Itt maradsz?
(Ez volt az első eset, hogy Jézus ragaszkodott kéréséhez.)
Akkor maradok…
Megszakad a Szívem, ha elhagysz.
De hiszen Te velem vagy, együtt vagyunk…
Most veled vagyok, de sokszor elfelejtesz. Engedd, hogy szabad legyek és engedd, hogy Isteni Kezem úgy alakítson, ahogy akarom. Képmásomra foglak alakítani, engedd, hogy szabadon munkálkodjam benned. Jézus vagyok, és Jézus Megváltót jelent. Leányom, féltékenyen szeretlek. Egészen Magamnak akarlak. Azt akarom, hogy bármit teszel, Nekem tedd! Nem tűrök vetélytársakat. Azt akarom, hogy imádj Engem és Értem élj.
Értem lélegezz, Értem szeress, Értem egyél, Értem mosolyogj, Értem áldozd fel magad! Bármit teszel, Értem tedd! Magamba akarlak olvasztani, lángra akarlak gyújtani, hogy csak Utánam vágyakozz. Díszíts Engem szirmaiddal, virágom. Koronázz szereteteddel, vedd le töviskoronámat, és helyettesítsd puha szirmaiddal. Illatosíts illatoddal, szeress Engem, és csak Engem szeress!
Magasztos Szeretetből odaadtam érted életemet; nem akarod-e te is megtenni ugyanezt Értem, Jegyesedért? Menyasszonyom, vidítsd fel Vőlegényedet, tégy boldoggá Engem! Örök kötelékkel kösd magad Hozzám! Értem élj és egyedül Értem, légy Áldozatom, légy Céltáblám, légy Hálóm! Teremtmény, szeretsz?
Hogy is ne szeretnélek Istenem! Igazán szeretlek!
Mondd, sokszor mondd, hadd halljam! Szeretem hallani. Mondd el ezerszer napjában és mondd minden reggel, miután megpihentél Bennem. Fordulj Felém és mondd: „Uram, szeretlek.”
Jézusom, szeretlek, de miért komolyodtál el?4
(Lehet, hogy nem elégszer mondom.)
Jöjj, ne érts félre! A Szeretet szól, a Szeretet kívánságai ezek, a Szeretet lángja, a Szeretet féltékeny szeretete ez. Nem tűrök vetélytársakat! Támaszkodj Szent Atyádra, Jegyesedre, Társadra, Istenedre! Jöjj, pihenjünk meg egymásban! Szeress leányom te is féltékeny szeretettel Engem!5
