1987. május 17.
(Elolvastam a Szent Mihály imát.)
1Olvasd el a következőt is.
(Elolvastam Szent Bernát „Legkegyesebb Szűzanya” kezdetű imáját, miközben valami miatt aggódtam: amikor barátaim olvassák az üzeneteket, újra kezdenek Istenre gondolni, és néhányan visszatérnek Istenhez, boldogok, reménykednek. Ilyenkor néha az a sajnálatos helyzet áll elő, hogy örömükben elmondják a történteket egy pap barátjuknak, aki pedig óva inti őket, hogy ne higgyék ezt Istentől valónak. És eszembe jutott, hogy a négy pap közül, aki itt ismeri az írást, kettő le akart beszélni róla, kettő pedig bátorított. Szerencsésebb lett volna, ha azok, akik lebeszéltek engem és másokat is, csak azután mondtak volna véleményt, miután A-tól Z-ig elolvasták az egészet. Azután, ha még továbbra is értéktelennek tartják, el kellene magyarázniuk nekem, hogy miért. Hogyan mondhat valaki véleményt anélkül, hogy megismerte volna, és beszélt volna velem legalább egyszer!)
2Töltsd fel szívedet Isten Lángjával! Szeretlek.
Kedves Anyám, félek, hogy Isten üzenetére olyan emberek taposhatnak rá, akik nem akarják megismerni, és nem akarják elolvasni!
Ne félj gyermekem!
Szomorú vagyok!
Tudom. Vassula, elismered-e Jézus Műveit?
Igen…
Vassula, imádkoztam érted. Agapi mou,3 légy türelmes! Támaszkodj Jézusra.
(Jézushoz imádkoztam.)
4Támaszkodj Rám.
Félek, hogy üzenetedet olyanok tapossák el, akik még el sem olvasták.
Ne félj! Szeress! Dicsőíts Engem, hogy megtisztuljon lelked! Jöjj, induljunk! Emlékezz rá: „Mi ketten!” Ne szomorkodj!
(Jézus tegnap elvezetett a vasárnapi misére. Nem tudom helyesen követni a misét és más szertartást sem, mert sohasem tanítottak meg az éneklésre és a mise rendjére. Mindig egy lépéssel a többiek háta mögött maradok, de tudom, hogy ott van Jézus és beszél hozzám. A Kenyér megvigasztalt.)
