1987. május 16.
(Tegnap éjjel vendégségből tértünk haza. Ahogy felmentem a lépcsőn, újból erős tömjénillatot éreztem. Megértettem.)
Vassula, ha tömjénillatot érzel, akkor Én vagyok az, Jézus Krisztus. Azt kívánom, hogy érezd meg Jelenlétemet! Vassula, szenvedélyesen és végtelenül szeretlek. Ó jaj! Ezt a Szeretetet, amely Szívemből árad, ezt az égő Szeretetlángot oly kevéssé értik meg! Oly kevesen jönnek, hogy vegyenek Belőle… olyan kevesen…
Jézus, sokan nem tudják, hogyan közeledjenek Hozzád, ebben biztos vagyok.
Eljöhetnek és beszélhetnek Velem, Én meghallgatom őket, órákon át tudok örülni a beszélgetésnek! Oly nagy örömet szereznének azzal, ha barátaik közé számítanának Engem.
Tegnap este egy férfi azt mondta nekem, hogy minden asszony Magdolna szeretne lenni.
Lo, nem mindegyik.
Akkor valószínűleg azok, akik Téged szeretnek.
Akarom, hogy azok legyenek!
Jézus, azt hiszem, sietnünk kell.
Hová?
Le a lépcsőn, meg kell nézni a sütőt!1
Jöjj hát, menjünk.
Jézus, mielőtt hozzám közeledtél, úgy hallottam Rólad, mintha csak egy mítoszban élnél. Sohasem fogtam fel, hogy Te VALÓSÁGOS vagy, olyan messze voltál szememben! Történet voltál egy könyvben!
Tudom Vassula, tudom, sok ember számára mítosz vagyok csupán.
Legközelebb találkozzunk a Getszemáni kertben, kinyilvánítom neked aggodalmaimat, szenvedésemet és félelmeimet, amelyeket azon az éjszakán éreztem. Jöjj leányom, engedd, hogy megpihenjek benned.
(Másnap:)
Jöjj, keress fel azon a helyen, ahol mondtam.
Ó Getszemáni! Mi más mondanivalód lenne, mint félelem, aggodalom, árulás és elhagyatottság! Getszemáni, te elvetted az emberek bátorságát. Csenddel teli, mozdulatlan levegődben mindörökre megőrizted gyötrődésemet.
Getszemáni, mit tudsz még elmondani, amit nem mondtak el? A Szentség csendjében szemtanúja voltál Istened elárulásának. Szemtanúm voltál.
Az óra eljött, az Írásnak be kellett teljesednie.
Leányom, Én tudom, hogy sok lélek úgy hisz Bennem, mintha csak mítosz lettem volna. Azt hiszik, hogy csak a múltban léteztem. Sok ember számára csupán tűnő árnyék vagyok, amelyet túlhaladott az idő és a fejlődés. Nagyon kevesen fogják fel, hogy testben éltem a földön és most is itt élek köztetek.
Én Vagyok Minden, ami megtörtént, és aminek meg kell történnie. Ismerem félelmeiket, ismerem aggodalmaikat, ismerem gyengeségeiket. Nem voltam-e mindezen gyöngeségeknek szemtanúja a Getszemáni kertben?
Leányom, amikor a Szeretet imádkozott a Getszemániban, ezer ördög rendült meg, megrémült démonok menekültek. Eljött az óra: A Szeretet megdicsőítette a Szeretetet.
Ó Getszemáni, szemtanúja az Elárultnak, szemtanúja az Elhagyottnak, kelj fel szemtanú és tégy tanúságot! Leányom, Júdás elárult Engem, de kívüle még hányan árulnak el hozzá hasonlóan? Már akkor tudtam, hogy csókja el fog terjedni a jövendő nemzedékekben. Ugyanazt a csókot adják Nekem mindig, újra és újra megújítják ezzel szomorúságomat, szétszaggatják Szívemet.
Vassula, jöjj, hadd vigasztalódjak meg, és pihenjek meg szívedben.
(Másnap:)
Vassula, akarsz-e írni?
Igen Jézus, ha ezt kívánod.
Szeress Engem Getszemáni gyötrelmeimben! Egy az enyémek közül elárult, egy a szeretteim közül. És ma még mindig megaláztatásokat kapok, ami régmúlt szenvedéseimre emlékeztet. Szívem megtelt keserűséggel.
(Itt hirtelen bizonytalan lettem és nem mertem tovább folytatni.)
Jézus?
Én vagyok.
Kicsim, írj! Nagy vércseppeket izzadtam gyötrelmemben.
(Hirtelen arra az esetre gondoltam, amikor majdnem elcsábított a gonosz lélek… és szégyent éreztem.)
A gyengeség vonz Engem, mert Erőmet adhatom neked, jöjj, add Nekem szeretetedet, támaszkodj Rám!
(Rátámaszkodtam.)
Igen!
(Jézus boldog volt.)
Táplálkozz most Belőlem, Szívemből töltsd meg szívedet, szeress, gondolj Rám, légy Enyém, teljesen az Enyém, imádj Engem és csak Engem! Hívlak, hogy fogadj be Engem! Igen, a kis fehér Ostyában… Jöjj és igyál Engem! Tisztulj meg! Szeretlek, és látni akarom, hogy befogadsz, ne tagadj meg soha! Vágyakozz Rám és csak Rám!
A Tabernákulumban várlak. Lelked szemével fogsz látni Engem, ahogy tanítottalak.
Jézus, az én hibám, hogy félbeszakítottalak, akarod folytatni?
Igen. Figyelj! A talaj elnyelte azokat a vércseppeket, de ma szárazabb a talaj, mint valaha, öntözést igényel. Békét kíván, és szeretetre szomjazik.
(Itt hirtelen megállt Jézus.)
Ne szomoríts meg! Akarsz-e újból imádkozni Velem? Szeress Vassula. Jöjj!
Ó Atyám,
teljesítsd be azt,
aminek be kell teljesednie!
Szavaid járják át,
áldják meg, és tisztítsák meg
gyermekeid szívét!
Atyám, tedd azt, amit Szíved kíván,
és legyen meg a Te akaratod!
Ámen.
Akarod-e folytatni, akarsz-e továbbra is Nekem dolgozni?
Folytatni akarom munkámat Istennek, ha Ő úgy akarja.
Az Én Akaratom ez.
Akkor folytatom a munkát, de ne feledd alkalmatlanságomat!
Támaszkodj teljesen Rám, Jézusodra, tudom milyen gyámoltalan vagy. Olyan egyszerű gyermeket szeretnék, aki teljesen Tőlem függ.
Jézus?
Én vagyok.
Befejezted a Getszemáni kertről szóló üzenetedet?
Nem. Folytatom. Újból életre kell kelteni gyermekeimet, és meg kell mutatni nekik, hogy közöttük vagyok Üzenetemmel, amelyet megáldottam. Látni fognak Engem, és érezni. Sokan visszatérnek Hozzám, mert vágyom kedves gyermekeim után.
Jézus, hogyan tudnék tenni valamit?
Vassula, vajon nem segít-e az apa gyermekének, akinek át kell mennie az úton, és segítségre szorul? Így akarok segíteni neked is mindvégig.
Nem tudom, hogy jól teszem-e, ha szétosztom üzenetedet, rosszul teszem?
Nem, Kenyeremet adod, ahogy Én adtam neked. Kenyeremet ingyen kell adni!
