1997. november 2.
(Vasárnap)
(Szentmisére vártam a görög ortodox templomban. Hirtelen félelem fogott el, hogy nem vagyok-e méltatlan Urunkat a Szentáldozásban fogadni, és ha ez így van, magamra vonhatom Isten haragos Ítéletét.
E gondolatok keringtek elmémben, amikor egyszerre olyan örömet és gyönyörűséget éreztem szívemben, ami meleg, gyógyító folyamként elárasztotta csontjaimat is, bár a szívemben fakadt. Lelkem is felvidult e vigasztalásra, félelme és szomorúsága helyett örömet és világosságot lelt. Az Urat dicsérte lelkem, és csendesen Neki énekeltem ebben az örömben. Új erőre kaptam.
Akkor egyszerre Urunkat láttam, amint szólásra nyitja a száját. Nem tudom leírni, mennyire vidám volt, és örömmel így szólt:)
Jöjj Hozzám!
(Széttárta zöldeskék köpenyét, és mozdulata magához vonzott, mint vasat a mágnes, és lelkemet is ellenállhatatlanul a Szívébe vonta. És fejem a Mellén nyugodott. Akkor az emberiség Szerelmese gyengéden így szólt hozzám:)
Ó, mily boldogtalan tudsz lenni!
(Azon tűnődtem, „miképpen ölelheti valaki a tüzet anélkül, hogy maga is meggyulladjon? A Szentséges Szívet magamhoz ölelve miért nem fog lángot szívem a szeretet tüzében? ”
Míg fejemet Isteni Szívén nyugtattam, és a Keblére hajoltam, éreztem, hogy fejemet a Testébe fogadja. Fejem átment a Testén és Szentséges Szívén. Fejemet körülvette Szíve, és így a Fiúban pihent meg, aki a legközelebb van az Atya Szívéhez…)
Ez a Szív a te pihenőhelyed. Világosságom hordozó edénye, ez a Szív az Egyedüli, az Első és a Végső hely, melyben a ti meggyötört lelketek örökké tartó, szeretetteljes békét és édességet talál.
(Míg Kedvesem ez édes szavakat mondta, Karjával átölelt engem, majd mindjobban a Keblére szorított és mintha féltene a hidegtől, teljesen a Köpenyébe rejtett. Úgy tartott engem, mintha félne, hogy elveszít. Míg mindezt a templomban átéltem, azon gondolkodtam, hogy leírjam-e vagy sem, és ekkor Ő így szólt…)
Írd le a lelkek épülésére, és ha leírod, Én is hozzáteszem a részemet.
(Az Úr Szíve ekkor már teljesen magába fogadta a fejemet. Mintha a Mennyország kapujában lettem volna, és e boldog pillanatban, míg mennyei nyugalma kimondhatatlan édességének és gyöngédségének örvendett lelkem, az Úr szüntelenül simogatta a fejemet…)
Lelkedet elhalmoztam jóakaratommal. Kérlek, maradj ily módon a Szívemben! Maradj Velem, kedvesem!
(Lelkem megmárosodott, mintha bort ittam volna, és Szívében az Úr megéreztette velem az Ő édességét, a Szentáldozás1 édes ízére emlékeztetve engem, és fejemet újból édes illatba merítette, mint Szentáldozáskor.
Míg e pihenésben időztem, éreztem, hogy körülöttem füst árad szét, az égett tömjén füstje. Ebben a derűs környezetben Uram és Kedvesem szavát hallottam:)
Maradj itt! Maradj Bennem! Majd jöjj előre, és fogadj be Engem! Szerezz Nekem örömet és maradj itt!
(Sóhajtottam és eltűnődtem, hogy mi örömet jelenthet Urunknak az olyan teremtmény, mint én, aki a nullák nullája. Hogyan lehet egyáltalán elképzelni, hogy újból rám tekint Ő, a Tökéletes Lény, aki elég önmagában?…)
A te végtelen nyomorúságosságod annyira megindítja Szívemet és egész Lényemet, hogy valahányszor rád tekintek, Szemem megtelik az Irgalom könnyeivel.
(Éppen mondani készültem valamit…)
Nem! Ne szólj! Fogadd magadba az Én Békémet, és nyugtasd meg szívedet ebben a csendben! Örvendj a kegyelem pillanatainak, és vedd az édességet, amit az Úr kínál neked! Frissítsd fel szívedet, kedvesem, és maradj Karjaim között! Engedd, hogy szeresselek! Ne hagyd, hogy a világban kalandozzanak gondolataid, mert semmit sem kapsz a világtól. Jöjj Hozzám, és érezd meg édes szeretetemet, melyet irántad érzek, és mindenkor éreztem!2 – Inkább mondd: Kimondhatatlan gyengédséget érzek irántad!
Kezemben lévő legkedvesebb drágakő, Szeretetem kenete oly erős, hogy a szeretet lángoló pillanataiban rajtad pihentetem meg Isteni Szememet. Komolyan gondolkozz ezen, míg eljövök, hogy Magammal vigyelek!
Nincs másban hasonló örömem, mint azokban a pillanatokban, amikor veled vagyok, és te olyan vagy Előttem, mint a nyitott könyv, amelybe beleírhatom Szeretetem Új Himnuszát. Légy mindig készséges és elérhető Számomra, így megmented magadat és azokat, akik rád figyelnek. Én neveltelek, hogy tanítványom légy.
Uram! Ha megfontolom,
Te valóban csodálatos módon neveltél
Szentlelked által a csendben.
Belém lehelted Szentséges Szívedből
isteni kinyilatkoztatásaidat.
Ez más, mint amikor tanítványaidat
hallható szavakkal tanítottad.
Így van! Azt akartam, hogy teljes szívvel fordulj Felém, hogy Szeretetem és Erősségem felé vonjam szívedet. Fel akartam készíteni lelkedet, hogy hordozza Isteni Üzenetemet. Ó, Vassula, amit most mondok neked, azt újból fogod hallani, amikor adott időben nyíltan megjelenek neked. Lelkem most örvendez, amint kertemre3 tekint, és örül, hogy benned lélegzik. Minden lépés, melyet megengedsz, hogy kertemben tegyek, gyengéd és vigasztaló lesz számodra.
Hogyan lehetséges,
hogy nem hagytál el első látásra,
amikor Isteni Tekintetedet a földre vetetted,
hogy elbűvölje szívemet,
és méltatlanságom oly örömet adott Neked,
hogy hozzám vonzott Téged?
Engem arról ismernek, hogy teremtésemből a leggyengébbet hívom meg. Rád tekintettem, és megszerettelek…4
Már kezdetben megmondtam neked, ha megengednéd, hogy neveljelek, kegyelmemben a szeretet kötelékeivel vezetnélek. Lelkedre nyomtatnám Isteni Arcmásomat, és ezzel az Isteni Pecséttel, ami a Szentháromság bélyege, Istenségünk teljességébe vinnénk téged, és így tökéletesítenénk Isteni Szeretetünkben Velünk való bensőséges egységedet.
Továbbra is szándékomban áll, kedvesem, hogy a füledbe súgjam titkos kinyilatkoztatásaimat, és míg bőséggel öntöm rád tetszésem szerint adományaimat és jóindulatomat, folytonosan emlékeztetlek arra, hogy mivel oly elválaszthatatlanul Szívembe vontam szívedet, ebben a nagylelkű tettben tökéletessé vált egységünk, és kegyelmem folytán lelked eggyé lett az Enyémmel.5
Egy imádságot adtam neked,6 melyben Szentséges Szívemnek ajánlod fel testedet és lelkedet, hogy a te gondolataid az Én gondolataimmá, a te cselekedeteid az Én cselekedeteimmé váljanak, így adva át önként Nekem akaratodat, hogy az Én Akaratom legyen meg benned.
Emlékeztetlek arra, hogy mialatt Szívemen pihenteted fejedet, a belső gyönyörűség e pillanataiban Én leszek szíved szándéka, beszéded ékesszólása és bája, Én leszek szemed világossága, hogy jó tanácsot adjak azoknak, akiknek szükségük van rá. Tőlem való lesz minden cselekedeted és minden jóindulatod. Figyelni fogsz minden sóhajomra, megérted7 jelentésüket és Isteni Akaratom szerint fogsz cselekedni. A kegyelem által belélegzed édességemet, mint amikor édes ízét élvezve a Szívemen pihentetted fejedet.8
Emlékezz arra, miként tanított téged Atyám!9 Azt mondta, ha megengednéd, hogy megerősítse a Vele való egységed kötelékeit, lelked akkor annyira Őhozzá lenne kötve, és annyira beleolvadna az Én Lelkembe, hogy amit tennél, az Én Lelkem szerint tennéd, minden munkád a Mi Jóságunkban gyökerezne, beszédeid pedig a Mi Lelkünkben. Atyám akkor példát mondott neked arról, hogy miként működnek tested tagjai: „nem kell megmondanod kezednek, hogy mit tegyen, és mégis a te akaratod szerint dolgozik.” Ily módon szeretnénk mi is vezetni téged.
Uram! Bocsásd meg bizalmatlanságomat! Teljes méltatlanságomban bőséges kegyelmet adtál nekem ingyenesen. Elrejtettem kegyelmeidet, mert féltem attól, hogy mit gondolnak mások.
A világ mindig megpróbál megtéveszteni téged, és megsebesíteni azt, aki olyan drága Nekem. Már az is sebet üt Szívemen, ha a világra hallgatsz, mely elvonja lelkedet a szemlélődéstől.10 A kegyelem által vontalak Szentséges Szívembe, hogy egyedül csak az Enyém légy, és a kegyelem által szeretnélek megtartani ebben a nyugalomban. Ha ez a hideg világ kísértésekkel támad téged, és igyekszik saját hasonlatosságára elrútítani lelkedet, siess Hozzám, és keress oltalmat a Szívemben! Helyezd Belém bizalmadat és bízd Rám minden gondodat! Én csak arra várok, hogy kegyes lehessek hozzád, választottam.
A világ mindig megpróbál visszahúzni téged magához, abba a sötét völgybe, ahol csak elhagyatottság van. Én azonban ezrek közül választottalak ki téged, tehát miért szomorítasz most bizalmatlanságoddal? Veled való egységem Istenségem Világosságában oly tökéletes, hogy nem kell többé bizalmatlannak lenned. Inkább tedd fejedet a Szívemre, és ne kételkedj többé áldott egységünkben! Jöjj és mondd:
„Jézusom, Isteni Irgalom,
bizalmatlan voltam Veled szemben,
megszomorítottam Szívedet.
Mezítelenségemben teljes alázattal kérlek,
bocsáss meg nekem!
Végtelen Irgalmadban és Jóságodban
gyógyítsd meg lelkemet,
melyet a világ cselekedetei és beszéde
elcsúfítottak és megsebeztek.”11
Örömmel fogadtam imádat.
Bár tökéletlen, Én teljessé teszem, hogy megdicsőítse háromszor Szent Nevemet. Ezentúl ne bánts meg és ne szomoríts, mert szentjeim és angyalaim végtelenül bánkódnak ennek láttán, valamint amiatt, hogy nem tudják enyhíteni fájdalmamat. Ha a világ folytonosan kifogást emel választásom ellen, ám hulljon vissza bűne a saját fejére! Igazságosan fogok közbelépni. Bár ők úgy bánnak választottammal, ahogy nekik tetszik, az Én Szentséges Szívem különleges szeretettel tekint rád. Keményen meg fogom dorgálni őket.12 De ha te jóvátételt vállalnál értük, akkor Én Végtelen Irgalmamban arra indítanám őket, hogy lássák be bűnüket.
Miként kezdetben mondottam, Szeretetemben annyira Magamhoz kötöttelek, hogy nehezen tudnád meglazítani e kötelékeket.13 A te „igened” után tettem meg ezt veled tiszta szeretetből. Féltékeny szeretetem nem tudná elviselni, hogy valaha elváljunk egymástól, és megtörjön egységünk.
Az öröm mámoros pillanatában további kegyelmet adtam neked: a házassági szövetséget, hogy ezáltal egyre mélyebbre vonjalak Isteni Szívem édes szemlélésének nyugalmába. A közötted és a Szentháromság között fennálló örömteli egységben te leszel a Mi Hárfánk, és Mi örömmel fogadjuk szolgálatodat, a nagy diadalokat, amelyeket tőled kapunk. Te pedig örvendezni fogsz Udvarunkban. Isteni Kegyelmünk által te leszel a Mi Litániánk.14 Szívem lilioma! Végtelen Gyöngédséget mutattunk feléd, hogy mások is tanuljanak tőled, és ugyanannyit kapjanak, mint te. Szívem lilioma! A Mi közelségünk áldást jelent neked.
Beléd gyökerezett Isteni Akaratom a legnagyobb adomány, melyet a tiédért cserébe neked felkínálhattam. Benned lévő Isteni Akaratommal kipótoltam minden hiányosságodat és tökéletlenségedet. Enyém minden kimondott szavad, mert Én vagyok ruházatod és te megkaptad Lelkemet. Sokszor elmarasztalnak téged szigorúságod miatt, pedig a te szigorúságod valójában nem a tiéd, hanem az Enyém. Akik ezt a szemedre vetették, még nem mondtak le bűneikről… Továbbra is megfeledkeznek arról, hogy az a lélek, aki egyszer egyesült Istennel, egy szívvé és lélekké válik Vele. Ezeket az adományokat irántad való Szeretetből adtam neked küldetésed teljesítéséhez, de Házam helyreállítására is.
Ó Vassula, egyesek megkérdezik: „Miért hangsúlyozza az Úr ennyire egységét, adományait és kegyelmeit?” Azért emlékeztetlek ezekre a dolgokra, mert a világ újra és újra megpróbál kételyt támasztani választottamban neki adott adományaimmal kapcsolatban. Küldetésed korai napjaiban figyelmeztettelek téged, Vassulám, hogy félre fogják érteni szeretetből fakadó cselekedeteidet, és üldözőbe vesznek, mint a vadat, és el kell szenvedned az ellenkezést, de azt is megmondtam, hogy mindig be fog takarni téged atyai védelmem, segítségedre fogok jönni, hogy megvigasztaljalak és kimentselek az ördög agyarai közül. Mondottam, hogy királyi Üzeneteimet gyakran leköpik, visszautasítják és nevetségessé teszik, de mindig melletted vagyok és bátorítalak. Te még a földön vagy, de Én benned élek. Ezért ne félj! Amíg a földön vagy, a világ a maga sötétségében mindig megpróbál bántalmazni és sértegetni téged.
Nem azt mondom, hogy válj meg barátaidtól, hanem hogy vigyázz, ne bízd magad az emberekre!15 Egyesek arra akarják kényszeríteni kezedet, hogy vágyaiddal ellenkező dolgot tégy, ami az Én vágyaimmal is ellenkezne.
Mások arra gondolnak, hogy neked adott tiszteletreméltó adományaim nem isteniek és nem Tőlem valók. Ezt mondom nekik: „Ha azt állítjátok, hogy azok nem isteni eredetűek, akkor ezzel azt mondjátok, hogy a hazugság atyjától vagy a tudatalattiból valók. Vajon nem fordult már elő veletek, hogy Művemet ördöginek ítélve a Szentlélek ellen vétkeztetek, és az ilyen bűn nem nyert bocsánatot? Ha azt mondjátok, hogy ez az egész isteni Mű a tudatalattiból való, akkor magyarázzátok meg, hogyan származhat ezeknek az írásoknak kiváló tanítása olyan személytől, aki nem ismerte a Bölcsesség Műveit, és még az alapfokú katekizmusban sem volt jártas?”
16Eddig már elég bizonyítékot adtam nekik, és nem adok annál többet, mint amit már adtam. Mert lesznek olyanok, akik annak ellenére, hogy tanácsodat kérték, semmibe veszik azt, mert lelkük csak személyes kívánságaikért küzd, és azok saját emberi akaratuk alá vannak rendelve és nem az Én akaratom alá.
Mondottam neked, hogy mialatt fejed az Én Szívemen pihen, Szívem dobbanásaiból fogsz olvasni, és utána képes leszel jó tanácsot adni a rászorulóknak. Mivel azonban a világ nem tud felülemelkedni gonosz gondolatain, újból becsmérelni fogja rád öntött kincsemet annak ürügyén, hogy nem vagy megerősítve…17
Győzd le most bizalmatlanságodat, amit nagylelkűen felkínált adományaimmal és kegyelmeimmel szemben érzel, és ismételd el teljes szívedből az imát, amelyet adtam neked…
(Megtettem.)
Ne aggódj, továbbra is gondoskodom rólad!
Imádkoztam Uram, de hogyan lehetnék biztos abban, hogy nem okozok Neked újból csalódást?
Itt vagyok, hogy emlékeztesselek. Mindenkor eljövök és visszahozlak a veszélyes utakról, ha kísértésbe esel. Továbbra is kimutatom neked gyengéd gondoskodásomat, amit választottaimnak adok. Jöjj, azt akarom, hogy légy ma boldog, mert teljes igazságban mondhatom: Te otthonoddá tetted Szavamat, tanítványom, és valóban az Enyém lettél.
Istenem, Te Magadhoz édesgetted
méltatlan lelkemet, hogy kövessen Téged.
Érdemtelenül adtál nagy gazdagságot,
és határtalan szeretettel
felemelted lelkemet.
Egyházam javára is felemeltem lelkedet.
Vassiliki, rendkívül súlyos Üzeneteket adtam neked! Szentséges Szívemből fakadó Isteni kinyilatkoztatásokat leheltem beléd ez évek alatt. Az Én Lelkem volt a te Vezetőd és Világosságod, és most is Ő az. Valóban rád öntöttem az isteni kegyelmeket, hogy az emberek javára legyenek.
Minden Művem jó, és szívesen fogadják a tisztaszívűek és az alázatosak, de Műveim dicsérete nem illik a bűnös szájához. Ahogy mondtam, Szentséges Szívem kincstárából való Isteni Kincs által elég bizonyítékot adtam nektek ahhoz, hogy ne kételkedjetek.
Azon kívül hogy Szeretetem külső jeleit adtam neked, Vassula, Tudást és Oktatást is adtam, folytonosan gazdagítva az írás által téged és másokat. Vajon tudatában vagy-e, galambom, azoknak az Isteni sugallatoknak, melyeket Szentlelkem lehelt beléd?
(Sóhajtottam és olyan meghatottságot éreztem hangja gyengédsége miatt, amire nem találok szavakat.)
Ma itt vagyok veled, hogy segítsek legyőzni gyengeségeidet. Nem tudtam tovább elviselni, hogy szerénységedben eltitkolod Isteni adományaimat, melyeket Én adtam neked.
Rendkívüli Jóságodban
elegendő mannát méltóztattál adni,
és ennek ma lelkünk örvendez.
Ez a manna anyagtalan,
de ha a lélek egyszer megízlelte,
egyre jobban éhezik rá.
Így még tökéletlenül, de itt vagyok,
és jóvátételt szeretnék adni azért,
hogy Isteni Szívedet megbántottam.
Változtasd buzgóságra, bizalomra
és mirha csokorra
hibáimat és hanyagságaimat,
melyekkel megszomorítottalak.
Drágám, nem vagyok érzéketlen látva szereteted kemény munkáját, amit Nevemben végzel, sem a nehézségekkel szemben, melyeket Érdekemben türelemmel elviselsz, galambom. E kérésedet sem fogadom érzéketlenül, és örülök, hogy Kegyelmemre támaszkodsz.
Boldoggá tesz, hogy Érted szenvedhetek.
Ne fáradj el, mialatt Velem jársz az úton!
Adj alkalmat nekem, Uram,
hogy félelem és kétség nélkül
nyissam ki szájamat dicsőítésedre!
Ezért kell Rám támaszkodnod és Lelkemből feltölteni lelkedet, hogy továbbra is énekeld Szeretethimnuszomat a nemzeteknek. Ezért hívtalak meg, hogy jöjj zarándoklatra és lelkigyakorlatra a Testembe, Én hűséges segítőm. Örvendezz kegyelmemben és leld gyönyörűségedet társaságomban a kegyelemnek e bensőséges világosságánál, amit Atyámtól kaptál! Fogadd el, ahogyan eddig is, és ízleld meg Szívem édességét!
(Mialatt Uram e szavakat mondta, úgy éreztem, hogy fejem még Szívében van, újból megízleltem és belélegeztem az illatot, mely a Szentáldozáshoz hasonlított.
Akkor hirtelen mintha Jézus elfordította volna Szent Arcát és az olvasóra nézett. (Arra, aki most e sorokat olvassa.) Arca ünnepélyes volt, átható Tekintetét az olvasóra szegezte. Majd átkarolt, úgy hogy Köpenye teljesen betakart engem, mintha egy áldozatot akarna megvédeni a további támadástól. Így szólt:)
Bárcsak megnyílna az olvasó szíve, aki elolvasta ezeket az oldalakat! Bárcsak megnyílna a szeme és a füle! Mind a mai napig nem fogtad fel teljesen, mily nagy az Én Mennyei Kincsem, és nem értékelted neked adott adományomat.18 Még nem hatoltál be abba, ami mindennél többet ér, és amit életed minden napján felkínáltam neked:
Ez pedig az a rendkívül nagy kegyelem, hogy bensőséges egységben ismerhetsz meg Engem és Szívemnek belső menyegzős szobájában megtapasztalhatod édességemet és Isteni csókjaimat. Boldogok, akik hallgatnak Rám és elnyerik ezt a kegyelmet! Jaj azoknak, akik nyomorúságos állapotukban és bűnös lelkükkel ellenállnak ennek a kegyelemnek! Egy napon sírni fognak nyomorúságukban.
Nagyon helyes, ha jó dolgokat teszel Értem, követsz bizonyos ájtatosságokat és gyakorolod a szeretet cselekedeteit, hálaadást és engesztelést nyújtasz, de nagy csalódást jelentene Számomra, ha meghalnál, mielőtt megismernél Engem!19 Nagyon aggasztana, ha meghalnál, mielőtt megértenél Engem!20 Közületek sokan elfoglaljátok magatokat mindennapos feladatokkal, ami tetszik Nekem, ha szeretettel, az Én Elgondolásom szerint teszitek, de mindez nem elég, ha nem álltok nyitva a kegyelemre és nem ismertek Engem bensőségesen. Jöjj hát, és fogadd el szüntelen könyörületemet és Én örömömben bevezetlek téged a Mi Szívünk21 misztériumaiba és rejtett titkaiba. Te és Mi elválaszthatatlanul egyesülünk mindörökre Szeretetünkben.
(Jézus akkor felém fordult és komoly tekintettel Szemében így szólt:)
Mint már korábban, most is a Szívemből szóltam hozzád, hogy emlékeztesselek Végtelen Szeretetemre, gyermekem, és különösen arra, hogy dobd el azt a magot, amit a világ vetett beléd! Nem nézhettem tovább, hogy örökbe fogadott gyermekemet, az Én örvendező követemet olyan kétség marcangolja, amit a világ sugallt neki!22 Tőlem való félelmed egy darab jeget tett az Én Isteni kegyelmem helyett a szívedbe, Vassula! Ez alábecsül Engem és nem az Igazságon nyugszik… A hányattatás nem vette el a Békét, amit Én adtam a szívedbe, és ez helyes. De az Én Kedvemért, galambom, soha többé ne kételkedj kegyelmeimben és irántad való határtalan Szeretetemben!
Ne veszítsd el Bennem való bizalmadat! Nem látod, hogy mily isteni, felfoghatatlan szeretetet érzek irántad? Kérlek ezért, hogy bízzál Bennem! Amíg még a földön vagy, maradj Bennem, hogy tökéletesítsd Velem való egységedet, és a Szentáldozásban fogadj Engem, amilyen gyakran csak tudsz! Növeld Irántam való szeretetedet, és bízd magad Rám! Maradj e Pihenőhelyen23 mindörökre, és engedd, hogy a Szeretet e Kemencéjében őrizzelek és megéreztessem veled Szeretetem édességét!
