1987. június 1.

Vassula, mindkét Kezemen sebek vannak, mindkét Lábamon sebek vannak, Oldalam is nyitva áll, és látni engedi Szívemet. Újból keresztre feszítenek.

Uram…

Ártanak Egyházamnak.

Uram, annyira rossz a helyzet?

Igen. A gonosz elvakította őket, nincs köztük szeretet. Nem őszinték, elferdítették Szavamat, még Testemet is megbénították. Igazságosságom kelyhe megtelt, ne engedjétek túlcsordulni! Azt akarom, hogy hagyjanak fel Testem kínzásával. Én, Jézus, Szeretet vagyok, azt akarom, hogy hagyjanak fel azzal, hogy mérgezett nyilakat lövöldöznek egymásra. Egyetértésük részben helyrehozza a károkat. Az igazság leleplezi a gonoszt. Mire való a sok szertartás, ha valójában semmit sem tudnak Nekem felajánlani? Tisztaságra, szeretetre, hűségre, alázatra, szentségre van szükségem.

Azt keressétek Bennem, amire Én vágyom, és Én mindazt megadom nektek. Az Én érdekeimet keressétek, és ne a tieteket! Dicsőítsetek Engem, tiszteljetek Engem! A szavak nem elegendőek, a Szeretet cselekedetei, és az együttműködés fogja életre kelteni Testemet. Testvérek! Szeressétek egymást! Ó kedves, mily sokat kell még helyrehoznom!

Jöjj leányom, pihenj meg Bennem. Béke legyen veled!