1987. június 2.
Később majd találkozunk, és Én előzetes tanácsokat fogok adni. Vassula, rajzolj három vonalat,
Az egység érdekében mindnyájatoknak meg kell hajolnotok. Mindannyian legyetek készek meghajolni azáltal, hogy megenyhültök.
(Megértettem. Jézus világos és egyszerű látomást adott három vasrúdról, függőlegesen álltak, közel egymáshoz. Azt mondta: „Hogyan tudna fejük1 találkozni, anélkül, hogy mind meghajolna?” – A délelőtt folyamán elmentem hazulról. Minél többet gondoltam erre a látomásra, annál nagyobbnak tűnt a „hegy” előttem. Fulladoztam…)
Jézus?
Én vagyok az, bátorság! Állj fel, tanítvány! Emeld! Emeld fel Keresztemet, kedves, állj fel most! Ne bánkódj! Együtt… együtt…
Vassulám, együtt fogunk küzdeni. Támaszkodj Rám, amikor elfáradtál és engedd, hogy reád támaszkodjam, amikor Én vagyok fáradt.
Találkozz Velem, és engedd, hogy betöltsem vágyaimat! Légy olyan, mint a lágy viasz, és engedd, hogy Kezem beléd vésse szavaimat! Légy készséges, ne félj! Szeretlek kedves. Ó jöjj! A Szeretet nem fog téged bántani.
Félek ettől a munkától.
Jöjj, imádkozzunk:
Ó Atyám,
légy velem mindvégig!
Gyenge vagyok,
add nekem Erődet,
hogy dicsőíthesselek!
Ámen.
Kedves jöjj; hagyd el félelmeidet és Engem hallgass! Várj Istenedre! Egyesíteni akarom Egyházamat!
Megtanítottalak arra, hogy befogadj Engem. Bátorság, kedves.
Szükségem van a Te bátorságodra. Nekem nincs.
Bátorságot adok neked és megerősítem Irántam való szeretetedet, mindezt a Magam Dicsőségére.
Vassula kérlek, írd le szavaimat! Meríts Belőlem! Ne keresd a kényelmet, légy szegény, légy hozzám hasonló, olyan, amilyen Én voltam testben a földön. Légy egyszerű, úgy hogy mindketten érezzük a különbséget és a méltóságot azokkal szemben, akik Engem megkorbácsolnak. Éreztesd Velem a különbséget! Meríts Szívemből, tedd széppé Egyházamat! Meríts Szívemből, és meg fogod érteni, kis leányom.
(Úgy gondolom, itt megemlítem azt, hogy kezdem érteni, milyen munka ez. Éppen ezért félek: Jézus most kezd mélyre ásni az Egyházban…)
