1995. március 21.
Neved legyen áldott,
ki háromszorosan megáldottál engem
és megengedted, hogy lássam rejtett tervét,
amelyet kezdettől fogva
Szentséges Szívében őrzött,
és amelyet felfedett választottja előtt,
akit Ő annyira szeretett.1
Most én is Tőle hallottam az üzenetet,
a Kimeríthetetlen Kincset,
amelyet Szent Gertrúd láthatott
egy rövid időre.
Hamarosan olyan idő következik, amikor:
Senkinek sem kell tanítania társát,
senkinek sem testvérét:
„Ismerd meg az Urat!”
Hiszen mindenki ismer majd Téged,
kicsinytől a legnagyobbig.
Irgalmas leszel bűneikkel szemben,
s vétkükre többé nem emlékezel.2
Megpróbálok azon az ösvényen járni,
amelyet Te mutattál nekem,
anélkül, hogy lekanyarodnék róla,
és megpróbálok vigyázni a Kincsre,
amelyet Te adtál nekünk.
Nagyon elégedett vagyok munkáddal.3 Vedd Szívemből azt a Kimeríthetetlen Kincset, amelyet rejtve tartottam a ti időtök számára, amikor az emberek szíve hideg, hálátlan, vallástalan, és tele van dicsekvéssel. Az a szándékom, hogy felélesztem ezt a pislákoló lángot, és megváltoztatom az emberek lelkét. Így az, aki egyszer meggyógyult, el fog ismerni Engem mint Legfőbb Papot, Krisztust, és a királyok Királyát.
Jöjj hát közel Hozzám, és örülj a jó dolgoknak, amelyeket látsz! Töltekezz a jólét Kimeríthetetlen Forrásából! Ne kedvetlenedj el, amikor az emberek rád néznek és nem értik, hogy a Kegyelem és az Irgalom van közöttük! Imádkozz értük! A jég nem bírja a tüzet. Szentlelkemmel fogom elolvasztani ezt a jeget, ezért bízz Bennem, és mondd:
„Hamarosan velünk lesz az Isten.”
a te Kedvesed.
