1992. július 22.
Uram, amíg ki nem engesztelődünk, továbbra is megszentségtelenítjük Szent Egyházadat, és lassan, de biztosan romhalmazzá tesszük lelkünket. Vajon igazán Téged keresünk, amikor az EGYSÉGRŐL beszélünk? Mikor jössz segítségünkre, és mikor térítesz észhez bennünket, hogy komolyan keressünk Téged? Hiszen arra használjuk nyelvünket, hogy hazudunk Neked, amikor csupán szavainkban akarunk EGYESÜLNI! Meddig szegülhetünk még Ellened anélkül, hogy közbelépnél? Ismételten próbára teszünk Téged. Te mikor teszel minket próbára?
Tanítvány, mondd utánam ezt az imát!
Könyörületes Istenünk,
mosolyogjon ránk Arcod,
egyesíts minket,
tekints le a mennyből,
tekints megosztottságunkra,
amely most Egyházadban uralkodik!
Pásztorom! Sok bárányod pusztul el,
amíg legelőt keres
az életben maradáshoz.
Hallgass az Egyház panaszaira!
E megjövendölt, nagy Hitehagyás
elragadja gyermekeidet.
Add meg Egyházadnak
a Dicsőség Napját,
melyet egykor megjövendöltél,
hogy mindnyájan egyek lehessünk!
Uram, ne maradj néma,
és ne késlekedj!
Jöjj, Jöjj,
hozd meg nekünk a megígért Napot!
Hadd hallja mindenki
Fenséges Hangod!
Kegyesnek ismerünk Téged Istenem,
hallgass meg és válaszolj nekem…
Hálát adok Neked,
mert tudom, hogy meghallgattál!
Ámen.
Igen Vassulám, teljes szívedből bízz Bennem! Higgy Bennem! Sohasem foglak elhagyni…1 Mondd ki, amit ki akarsz mondani!
Uram, ki másban hinnék és bíznék?
Te vagy a Szent, aki mindenről döntesz,
Te Mindenható vagy,
így hát hová mehetnék, ha nem Hozzád?
Mégis szabadon választhatsz. Még ha hűtlenné válsz is, Én mindig hűséges maradok. Jöjj! Írd: Rosszallom, ha valaki úgy viselkedik Velem szemben, mint az idegen. A ti szívetekben állítom fel Trónomat, hogy tiszteljétek Szent Nevemet, és felragyogtatom kis szívetekben Pompázatosságomat. Az idő majdnem lejárt. Segítségetekre jövök, eljövök hozzátok, ti elnyomottak. Azon az úton térek vissza, amelyen elmentem tőletek. Dicsőségben lépek Városomba. Eljövök, ezért álljatok készen fogadásomra!
Ó gyermekeim! Titeket hívlak! Könyörgésem mindannyiótoknak szól, és a föld alapjai megrendülnek Kiáltásomtól. Még meddig alusztok? Mikor tértek magatokhoz közömbösségetekből és fásultságotokból? Ajtótok előtt vannak már a csapások, és álmotokban fognak hirtelenül és kikerülhetetlenül meglepni benneteket! És ti még akkor sem vesztek tudomást róluk? De nézzétek, nézzétek, Ki hajol le hozzátok, és zörget szívetek ajtaján? Nyissátok ki Nekem szíveteket, enyéim, mert Szentséges Szívem megszakad a szeretet-hiányban, Ajkam kiszárad és kicserepesedik a Szeretet hiánya miatt.
Nyissátok ki az ajtót Szent Isteneteknek, és úgy vigasztaljátok meg Őt, ahogyan Ő fog megvigasztalni benneteket. Ajtótok előtt állok, ne utasítsatok vissza! Fogadjatok el! Ha megengeditek, hogy betérjek szívetekbe, forrást fakasztok bennetek, mivel lelketek elismert Engem Szabadítótoknak. Megöntözöm sajnálatraméltó elhagyatottságotokat, virágozni fogtok és gyümölcsöt hoztok, mint a Szőlővessző.
Jöjj leányom! Én, Jézus megáldalak, mivel megengedted Nekem, hogy igénybe vegyem kezedet.
