1992. május 15.
Uram, Te igaz tanítást adtál nekem
sok Misztériumodról,
mivel Te Magad neveltél engem,
és Te vagy az én Bölcs vezetőm.
A Te Bölcsességed vont engem
bizalmas közelségedbe.
„Adja meg nekem az Isten,
hogy bölcsen beszéljek
és ahhoz méltóan gondolkodjam,
aminek részese lettem.”1
Én, Jahve szeretlek. Maradj közelemben! Maradj közelemben, és járj Atyáddal!
Mondd utánam ezt az imát:
Örök Atyám!
Te, a Szeretet-Himnusz Szerzője,
Király vagy kezdettől fogva!
Azért keltél fel Istenem,
hogy szólj a föld lakóihoz.
Nagy Irgalmadhoz és Nevedhez hűen
áldást áldás után esőztél ránk.
A Te illatod áradt ki a tenger hullámaira
és az egész földre.
Mindenható Istenem,
a mi nemzedékünkben
azelőtt nem történtek
ily csodálatos dolgok.
Te, e Szeretet-Himnusz Szerzője,
olyan Művet adtál,
ami fenséges ékesség,
szemet, szívet gyönyörködtető
csodálatos szépség.
Egész életemben
Téged szeretnélek dicsérni, Örök Atyám,
és Neked szeretnék énekelni,
Istenem, amíg csak élek!
Ámen.
Mondom neked: Kezeddel az Én Kezemben, Velem együtt terjeszd Szeretet-himnuszomat! Kicsim, járj Velem, az örömet szerez Nekem. A következő napokban szeretném megöntözni virágágyaimat. Várj gyermekem, és meglátod Dicsőségemet. Szeretet-himnuszom folyóvá duzzad, és a folyó Szeretet-tengerré.
„Tanításom ragyogjon mint hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara. Prófétai szózatként osztom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.”2
Igen, így szóltam Én, az ég és a föld Teremtője, és tudd, hogy hamarosan teljes tervem megvalósul. Sorra mindegyik városba3 beköltözöm és újjáépítem4 őket. Sorra újjáépítem romjaitokat és felállítom oltáraimat.5 Ha majd egyszer feloldják az átkot, az egész emberiséget felajánlják Szentséges Szívemnek és Édesanyátok Szeplőtlen Szívének.
Az eklézsia új életre kel.
