1992. április 23.
Istenem, dicsőségedet
racionalizmus, modernizmus,
szekták és ateizmus vette körül.
Megszentségtelenítették
Szent Templomodat és sárba rántották
Szentséges Nevedet.
Szentélyedet romhalmazzá tették.
Keselyűk prédájára hagyták
az utakon gyermekeid holttestét.
Még meddig maradsz távol Uram?
Sokáig?
PÁSZTOR!
Hol vagy? A hitehagyás felfalja juhaidat,
és a racionalizmus lerombolja aklaidat.
Szelíden, gyorsan lépj közbe,
nehéz lenne már ennél jobban
összetiporni minket.
Szent Neved tiszteletére
segíts meg minket Urunk, Szabadítónk!
A Te néped, az a nyáj vagyunk,
amelyet Te legeltetsz.
Pásztor?
Pásztor, még meddig? Miért nem jössz?
Ó lépkedj sietve e végtelen romokon!
Hitehagyás terjed ott,
ahol Szíved időzött…
Elpusztít mindent,
ami kezedből származik.
Pásztorom!
Hangosan kiáltok Hozzád!
Erőnk véget ér!
Mondd, meddig kell még várnunk?
Elérkezett az idő, hogy irgalmazz nekünk,
meghallgasd sóhajainkat,
és kiáltásunk elérjen Hozzád!
Lélek! Én, a te Pásztorod, lehajoltam Lakóhelyem magasából. Letekintettem a földre a mennyből, hogy halljam bárányaim sóhaját és megmentsem azokat, akiket borzalmas halálra ítéltek. Ahogyan
Szavam
lámpássá lett a te lábad előtt és világossággá utadon, úgy fogom elterjeszteni Szavamat minden nemzetben, hogy mindnyájatokat Természetfeletti Világosságomba vonjalak, hogy amikor útra keltek, akadálytalanul haladjatok, és amikor futni akartok, meg ne botoljatok.
Szeretem azokat, akik Engem szeretnek, és akik buzgón keresnek, meg fognak találni Engem! Azért adtam nektek Szívemet, hogy szeressetek. Szeressetek, és nagy dolgokat viszek végbe bennetek.
– Kicsim, Eljövetelem közelebb van, mint gondolnád. Vassulám, azért jövök, hogy minden szívben Én uralkodjak. Meghallgattalak. Ne legyen szíved nyugtalan és ne szenvedjen, mert semmi sem állhat miközénk! Kérlek téged, szeretett menyasszonyom, légy állhatatos és higgy, hogy növekedhess Bennem!
Megáldalak. Bennem élj!
