1991. augusztus 6.
(Rodosz)
Ments meg minket Jézus!
Várd meg Uram, míg minden gyermeked
megtér a Te Napod előtt!
Trónod hamarosan leszáll közénk,
de készen vagyunk-e mindannyian?
Engedd meg Folyódnak,
amelynek vize
felfrissíti a száraz városokat,
hogy öntsön el minket!
Uram, járj át minket, árassz el minket!
Ostromolj meg minket,
és ha egyszer már bennünk vagy,
városaid nem esnek el többé!
Szenteld meg hajlékodat!
Tégy istenivé minket!
A Felkent megáld téged és sürget, hogy imádkozz! Ne keseredj el!1021 Elegendő időt adok nektek a megújulásra, de vajon megérti-e nemzedéked? Vajon készek-e megváltoztatni életüket? Látnod kell, gyermekem, hogy mennyi támadás ér Engem nap mint nap. Meddig kell tűrnie Felkentednek e sértéseket? … Van-e valami mondanivalód Számomra leányom? Nem hallok tőled semmit!
Kegyelem!
Hozzám hasonlóan mindannyiunknak
kegyelemre van szükségünk,
hogy visszatérjünk Hozzád.
Semmit sem tudtam Rólad Uram,
és arról sem, hogy mennyire
megbántottalak Téged Uram,
ameddig kegyelmeddel
el nem jöttél hozzám.
Imádkozz akkor testvéreidért! Megmondtam, hogy Szodomának nem lesz olyan rossz sora, mint e nemzedéknek. Emlékszel Ninivére? Nagy büntetés várt rájuk, de hallgattak Jónásra, az Én szócsövemre, és a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig… mindannyian böjtöltek, megbánták bűneiket és megfogadták, hogy megváltoztatják életüket és szentül fognak élni. „Vegyétek szemügyre az ősi utakat, és kérdezősködjetek a régi ösvényekről, melyik volt a jó út?”1022 Keresd az Igazságot leányom! Boldog az az ember, aki követi tanácsomat. És hadd mondjak még valamit. Én, a Felkent, körülveszlek benneteket Tüzemmel és felemésztelek benneteket, hogy új életet adjak lelketeknek. Már csak kevés idő van. Az Irgalmasság és a Kegyelem Ideje majdnem véget ért. Nem titkolom el Terveimet, és nem rejtem el Arcomat, hanem kinyilvánítom, mint eddig még sohasem.
És nektek, szeretteim, az a dolgotok, hogy menjetek és terjesszétek el ezeket az Üzeneteket a Második Pünkösdről, és arról, amit a Szentlélek tanít.
(Később:)
Lelkem a te lelkeddel van. Én töltelek el téged. Ó Szentséges Szívem Vassulája, mindig tartsd emlékezetedben e szavakat:
A Keresztemhez vezető út Véremmel van megjelölve,
és mindazokat megáldom és felkenem, akik készségesen rálépnek erre az útra. Téged Énmiattam üldöznek. Ne félj! Közeledben vagyok, melletted vagyok, hogy bátorítsalak. Téged elítéltek, de csak a világ ítélt el. Miattam lettél kegyvesztett emberi ajkak által. Örvendezz, mert Engem is elítéltek! Hiszen megmondtam, hogy senki sem nagyobb Mesterénél! Néped gúnytárgya vagy,1023 de Én, a te Királyod is az voltam. Amikor megostoroznak téged a Kálváriára vezető Úton, véred egybefolyik az Enyémmel. Ajánlhatok-e neked ennél nagyobb kegyelmet, mint hogy Dicsőségemre élő feszületté alakítalak? Amikor meglátom, hogy lábad roskadozik, felemellek és mint bárányt Vállamra veszlek. Jöjj, Velem mindig biztonságban leszel.
