1991. augusztus 5.
(Rodosz)
Uram, úgy érzem magam,
mint az evező nélküli csónak!
Lelkem távol van a Tiedtől. Segíts!
Szegény menyasszonyom! Ki vigyáz rád? Ki gondoskodik rólad, ha szükséget látsz?
Te, Uram.
Így mondd: Te, Jegyesem. Gyóntatód ajkával szóltam hozzád. Én vagyok a te Jegyesed. Boldog lehetsz, hogy megkaptad ezt a kegyelmet. A Menny a te otthonod. Mi ketten?
Igen, Uram, mindörökre.
Uram, Istenem, áldott légy,
szóljon dicséret Nevednek!
Dicsőség Istennek!
Jöjj, pihentesd meg fejedet Szívemen! Érezd irántad való Szeretetemet! Érezd magadban a Mennyországot és örvendj, örvendj kicsim, mert veled van Szabadítód, Ő vezet és alakít téged Önmaga hasonlatosságára. Ó… szomjazz Rám, és kívánj inni az Élet Élő Vízéből! Én, az Úr, ellátom lelkedet mindörökre ezzel a Vízzel. Sohasem vagy egyedül! SOHA!
Dédelgess szereteteddel, gondolataiddal, szíveddel, jó cselekedeteiddel! Leányom és Én menyasszonyom, segíteni fogok neked!
