1990. január 19.

Béke legyen veled! Elmélkedj Jelenlétem misztériumán!

Ó Vassula, a világban oly sok a kísértés, hogy a lelkek egyetlen pillanatig sem alhatnak. Szüntelen imádságban és éberségben kellene élniük! Ezeket a kísértéseket többnyire semmiségek okozzák. A Sátán oly ravaszul álcázza csapdáit, hogy a lelkek azonnal beleesnek, és nem is veszik észre, hogy beleestek! Ha azonban a lelkek Rám hallgatnának, gyakrabban imádkoznának és gyakrabban éreznék Jelenlétemet, és úgy beszélnének Velem, mint társukkal, vagy úgy imádkoznának Hozzám, mint Atyjukhoz, akkor jobban felismernék e csapdákat. A szüntelen imádság elűzi az ördögöt, az Ő lelküket viszont közelebb hozza Hozzám.

Jöjj leányom, dicsérj időnként, az megdicsőít, és örömet is szerez Nekem. E szavakat mondd:

Dicsőség Istennek, a Magasságbelinek!
Áldott legyen az Ő Neve!

Mondd e szavakat, ezzel dicsőítesz. Azután mondd ezt:

Áldalak Jézusom,
mert kegyes voltál hozzám!

Jöjj, e sorok tetszésemre vannak, mi ketten?

Igen Uram.

Mi ketten?

Igen, Szűzanyám.

Az Én virágom vagy!