1990. január 19.
Béke legyen veled! Elmélkedj Jelenlétem misztériumán!
Ó Vassula, a világban oly sok a kísértés, hogy a lelkek egyetlen pillanatig sem alhatnak. Szüntelen imádságban és éberségben kellene élniük! Ezeket a kísértéseket többnyire semmiségek okozzák. A Sátán oly ravaszul álcázza csapdáit, hogy a lelkek azonnal beleesnek, és nem is veszik észre, hogy beleestek! Ha azonban a lelkek Rám hallgatnának, gyakrabban imádkoznának és gyakrabban éreznék Jelenlétemet, és úgy beszélnének Velem, mint társukkal, vagy úgy imádkoznának Hozzám, mint Atyjukhoz, akkor jobban felismernék e csapdákat. A szüntelen imádság elűzi az ördögöt, az Ő lelküket viszont közelebb hozza Hozzám.
Jöjj leányom, dicsérj időnként, az megdicsőít, és örömet is szerez Nekem. E szavakat mondd:
Dicsőség Istennek, a Magasságbelinek!
Áldott legyen az Ő Neve!
Mondd e szavakat, ezzel dicsőítesz. Azután mondd ezt:
Áldalak Jézusom,
mert kegyes voltál hozzám!
Jöjj, e sorok tetszésemre vannak, mi ketten?
Igen Uram.
Mi ketten?
Igen, Szűzanyám.
Az Én virágom vagy!
