1989. november 14.
Uram? Nagyobb hitet akarok, szükségem van rá!
Vassulám, soha ne követelj, hanem kérj! Ismerd fel Végtelen Irgalmamat és Szeretetemet! Mondd e szavakat:
„Szabadítóm!
Növeld szeretetemet,
növeld hitemet,
növeld reményemet!
Legyen mindez
a Te Isteni Akaratod szerint!
Ámen.”
Ne siess! Mintha mindig sietnél! Miért?1 Én meghallgatlak, de te, mintha azt gondolnád, hogy elmegyek, ezért sietsz. Miért? Ne siess! Én éppen olyan jól hallak, mint amikor ezen a különleges módon vagyok veled. Mérsékeld sietségedet, és elmélkedj az imádság minden szaván! Mire való a rohanás? Nevelőd vagyok, te pedig tanítványom. Megtanítottalak arra, hogy fölismerj. Én vagyok Tanítód, aki téged nevelt. Olykor figyelmeztetlek, ha kezded felejteni tanításomat. Továbbra is eltöltelek bőséges kinyilatkoztatással.
Jöjj, lássunk munkához!
