1987. február 12.
Mindenható Isten, nem akarok hiúvá válni, vagy saját érdekemet keresni. Kérlek, segíts! Semmi akarok maradni. Egyszerű akarok maradni, és minden Dicsőítést meg akarok adni Neked!
Vassula, Jahve vagyok, szeretlek.
Gyermekem, minden tekintélyed Tőlem fog származni. Mindig emlékeztetni foglak kicsinységedre. Meg fogom veled értetni, miként munkálkodom. Lelj békére Vassula, hamarosan veled leszek!
(Megkönnyebbültem, mert tudtam, hogy Isten mindig emlékeztetni fog semmiségemre! Rettenetes napom volt: csak kételyek, hogy mindez teljesen lehetetlen, és hogy ez az egész nem igaz. Úgy éreztem, hogy mindaz, ami történik, valójában nem történik meg. Pedig hallottam, hogy Isten hív engem. Olyan, mintha teljesen valóságos lenne, de azért semmi sem valóságos. Hirtelen úgy éreztem, hogy valóban én vagyok az emberek között a legnyomorultabb. Mi is történik valójában?)
Vassula, elfelejtetted, hogy milyen voltál egy évvel ezelőtt? Kedvesem, engedd meg, hogy emlékeztesselek arra, amikor Én, Jahve, elhaladtam a halottak között,1 és ott láttalak a gonoszok között. Fogva tartottak téged, és kínoztak. Láttam, hogy ott fekszel egyedül küszködve, és lelked közel áll a halálhoz. Elteltem részvéttel irántad. Visszaemlékeztél régebbi műveimre, és rádöbbentél, hogy menedéked lehetnék. Így hallottam meg a földről jövő könyörgésedet.
Leányom, mindig szerettelek, de te elfeledkeztél Rólam. Vágytam arra, hogy szeress, hogy halljam, amint Atyának szólítasz! Hány évig vártam ajtód előtt, vártam, hogy egy napon mégis meghallasz Engem… Karnyújtásra voltam tőled. Igen, oly közel voltam hozzád, hogy Szívem nem tudott ellenállni kérésednek! Örömmel telve jöttem. Végre hívtál! Keblemre emeltelek, leányom, és sebeidet meggyógyítottam! Megtanítottalak arra, miként szeress Engem! Magamhoz emelve tanítottalak meg arra, miként fogadj! Fényemmel világítottam neked… Virágom, ne ess kétségbe! Lépésről lépésre tanítalak, olyan szavakkal, amelyeket megértesz.2
Azt kérdezed Tőlem, hogy miért írattam le veled üzenetem egy részét, mielőtt tanítani kezdtelek volna?3 Válaszolok kérdésedre, de előbb te válaszolj az Enyémre: Van-e fogalmad arról, hogy egyetlen lélek is mennyire értékes számomra?
Azt tudom, hogy értékes, de hogy mennyire, azt nem tudom, Istenem.
Megmondom, milyen értékesek Számomra a lelkek, és ezzel válaszolok kérdésedre. Olyan értékesek, hogy üzenetem egy részét egyetlen egy lélek számára írtam, akinek – eltávozása előtt – ez volt az utolsó lehetősége. Érted már?
Igen, és azt is tudom, hogy kire gondolsz.
Szeretlek leányom, és ne kételkedj abban, hogy ez az üzenet Tőlem való. Mindig emlékeztetni foglak rá, hogy ki ébresztett fel álmodból!
Szeretlek, légy mindig biztos szeretetemben. Dolgozz békében, és ne feledkezz meg Rólam!
