1987. február 11.
Vassula, Én vagyok az, Jézus Krisztus. Leányom, a te szenvedésed az Enyém is, és az Én szenvedésem a tied is. Mindenből részesülsz, amim van, igen, még szenvedéseimből is. A közeledben leszek és megvigasztallak, ha szükséged lesz Rám. Viszonzásul Én is szeretnék vigasztalást kapni, amikor Én szenvedek.
Jézus, Neked igazán nincs szükséged senkire. Különösen rám nincs!
Valóban nincs szükségem senkire, elég vagyok Önmagamnak, de nem osztok-e meg veled mindent, amim van? Megváltód vagyok, Gyógyítód, Atyád,1 Jegyesed. Istened vagyok, aki soha többé nem akar elhagyni téged.
(Este lenn voltam a hallban, és éppen felfelé indultam a lépcsőn, kezemben poharakkal. Az első lépcsőfordulón egész tisztán, kivehetően láttam egy hatalmas, sötét keresztet. Hatalmas volt és Jézus függött rajta. Fájdalmában felnyögött, testét seb és vér borította. El kellett mennem mellette. Nem tudtam, mit tegyek. Ahogy elhaladtam mellette, meghallottam Jézus hívását: „Ó segíts rajtam Vassula, jöjj ide Hozzám.” Gyorsan felszaladtam. Ott hagytam az asztalon a poharakat, sietve vettem füzetemet és Jézus ezt írta: „Nagy az Én fájdalmam, és sok a szenvedésem. Akarsz-e segíteni Rajtam, aki érted haltam meg? Felszegeztek a Keresztre, és Én nem tudok odamenni hozzád, jöjj hát, azt akarom, hogy közelebb légy. Vassula, mennyire szeretlek benneteket! Gyógyítsd meg gyermekeimet, hívd őket Hozzám, és szerettess meg velük! Légy áldott, légy közelemben! Szeretlek.” Mialatt ezt leírta, meg voltam rémülve, és észre sem vettem, hogy pillanatok alatt teljesen elöntött a veríték.)
Vassula, Én, Jézus, szenvedek, és te felismertél Engem a Kereszten.
Azt akarom, hogy érezd fájdalmamat, szenvedj Velem leányom, élj Bennem, és meg fogom veled éreztetni átdöfött Szívem fájdalmát, amelyen sebet ütött a lándzsa és oly sok kedves lélek. Szeretlek. Képes lennél megtagadni? Engem, aki érted szenvedtem és haltam meg? Elég bátor-e a szíved ahhoz, hogy ellenálljon Nekem? Szeretetből szenvedtem, szeretetből hívtalak. Megáldottalak, tápláltalak. Amióta kiválasztottalak, azt várom tőled, hogy megvigasztalj, hogy izzón szeress! Azt várom, hogy válaszolj Nekem.
Vassula, ne félj! Teljesen bízd Rám magadat, igen, add át magad teljesen, hagyatkozz teljesen Rám, és engedd, hogy szabadon tehessem veled azt, amit csak akarok!
Már beleegyeztem abba, hogy Neked dolgozzak. Így most rendelkezz velem, ahogy akarsz, Uram!
Igen, add át magad. Szeretlek. Tetszik nekem, ha azt hallom, hogy átadod magad. Soha többé ne utasíts vissza, mert irántad való szeretetem határtalan.
Folytatom a tanítást, és átadok egy titkot! Vassula, vedd füzetedet! Ne félj, mert tanításom a Bölcsességtől származik, még nincs minden titok felfedve. Műveimet azoknak adom, akik tudják, miképpen kell szeretni Engem!
(Most előveszem jegyzetfüzetemet… Jézus elmondta a titkot. Aztán így szólt: „Még sok rejtett művet nyilvánítok ki előtted.” Ez volt a harmadik titok.)
Minden nappal közelebb kerülsz Hozzám.
Mit jelent ez?
Azt, hogy hamarosan veled leszek.
(A halál egyáltalán nem kelt bennem félelmet!)
