1988. január 24.

Vassula, szeretném feltárni érzéseimet (…) testvérem előtt. Hallgass rám testvér! Lélek! Mindörökre szakíts elgondolásoddal, hogy „Isten csak a Neki felajánlott lelkekhez közeledik, és csak őket emeli fel.” Én nem csak a felajánlott lelkekhez közeledem. Nem teszek különbséget. Talán részrehajló Isten vagyok? Szenved a Szívem, mert olyan sokan gondoljátok, hogy csak felajánlott testvéreknek adom kegyelmeimet! Látod gyermekem, milyen kevéssé értenek meg Enyéim?

(Jézus szomorúan félrehajtotta Fejét, és Kezét Szívére tette. Ebben a tartásban maradt egy ideig. Nagyon szép volt.)

Sok emberhez közeledtem, akik nem tartoznak Egyházamhoz, igen, szánalmas lelkek ezek.1 Hűséges követőimmé, tanítványaimmá, szentekké tettem őket. Ennek ellenére sok egyházi tekintélyviselő tekinti semminek műveimet és néz keresztül rajtuk. Sohasem ismerték el ezeket a lelkeket, semmit sem tudnak róluk, és sokat elutasítottak saját előítéletük miatt, amely szerint Isten csak olyan hűséges lelkekhez közeledik, akik szerzetesruhát hordanak! Ez tévedés, ó mennyire tévedtek!

(Jézus, aki eddig szelíden szomorú volt, most szenvedővé vált.)

Bárcsak tudnátok, hogy milyen sok lélekhez közeledtem, akik nem voltak szerzetesruha viselésére kötelezve, vagy nem voltak hűségesek Hozzám, és Én mégis szentekké tettem őket!

Kedvesem, valóban elfelejtetted, hogyan tapasztaltad meg saját magad Jelenlétemet? Illatomban fürdettelek és megáldottalak! Jöjj, tanulni fogsz. Sok lelket térítettem meg Üzenetemmel, a „Béke és Szeretet” üzenetével. Elveszett bárányok jöttek vissza Hozzám, és borultak karjaimba. Örülj lélek! Van-e nagyobb csoda annál, mint amikor az elveszett bárány megtalálja Mesterét? Van-e nagyobb öröme a Pásztornak annál, mint amikor újra megtalálja elveszett bárányát?2 Hirdesd testvéreidnek, szomszédjaidnak Megszabadító Csodáimat! Hirdesd a jó hírt, hirdesd műveimet! Tedd ismertté Műveimet! Tedd ismertté Csodáimat!

Eljöttem hozzád, és megtöltöttem lámpásodat. Az Én Világosságomat adtam neked, ne rejtsd el ezt a lámpást ágyad alá, mert úgy semmi haszna sincsen. Jöjj, örülj testvér, azért töltöttem meg lámpásodat, hogy a lámpatartón világítson. Hadd lássa mindenki a Világosságot, és tudja meg, hogy Tőlem való.

Hirdesd Szent Művemet! Hadd lássa mindenki, aki észre akarja venni ezt a Világosságot. Össze fognak gyűlni mindenfelől. Ismertesd velük, miképpen jöttem hozzád és adtam neked ezt a Világosságot.

Fogadd Békémet!


1 Jézus ezt szelíd és szomorú hangon mondta.
2 Jézus szelíd, tenor hangja örömmel telt meg, amikor ezeket a szavakat kiejtette. Mintha szétfeszítette volna Szívét az öröm!