1987. december 22.
Vassula, elérkezett az idő, hogy egyesítsem Egyházamat. Jöjjetek össze újra, kedves, jöjjetek és építsétek újjá ezeket a régi romokat! Építsétek újjá régi alapításomat, azt az alapítást, amelyet Saját Kezemmel raktam le. Úgy tiszteljétek Édesanyámat, ahogyan Én, aki az Ige vagyok, mindenek felett tisztelem Őt. Nem kívánhatom-e tőletek, akik por és hamu vagytok, hogy tiszteljétek és ismerjétek el Őt, mint a Mennyország Királynőjét? Szomorú vagyok, hogy látom, mennyire nem ismeri fel teremtésem az Ő jelentőségét. Akik Luther neve alatt vannak, valamint akik teljesen különváltak, vissza kell térniük Péterhez!
Uram! Meg fognak botránkozni ezen!
Vassula, meg fogom hajlítani térdüket, hogy tiszteljék Édesanyámat. Én, az Úr vagyok az, aki beszél, meg fogom hajlítani őket! És amikor meghajolnak, felragyogtatom rájuk Világosságomat és felemelem őket. Megerősítem gyökereiteket; olyanná lesztek, mint az öntözött kert, mint a soha ki nem apadó forrás. Újjá fogom építeni Alapításomat.
Jöjj kedves, légy mindig olyan engedelmes és lágy, hogy beléd véshessem Szavaimat! Jöjj, soha ne feledkezz meg Szent Jelenlétemről!
Igen, Uram.
