Mi körülkerítettük területünket.¹ Egy Lényegünkben, egy Hatalmunkban és egy Tudásunkban egyedül Mi vagyunk az Isten. Igen, Mi egy Akarattal és egy Uralommal körülkerítettük birtokunkat,² hogy megadjuk neki a tanítvány nyelvét, felkenve ezzel Isteni Művünket.³

Éltető nedvként áradtunk ki rád Hatalmunkban, tavaszi napsugárként ragyogtunk rád, megerősítettük városunkat és szentélyünket,⁴ még mielőtt elnyomóid bántalmazhatnának téged.

Tudásunkban megjelentünk neked, közöltük Magunkat veled, tanítottunk téged és rajtad keresztül másokat azzal a tudással, amit a bölcsek kapnak.

Irgalmunk ünnepe!⁵ Háromságos Szentségünk gyönyörűsége, gyökerezz a Mi Akaratunkba, és légy olyan, mint a tömjénágacska nyár idején! Továbbra is nyilvánítsd ki az Igazságot, és fejtsd ki még világosabban a neked adott Kinyilatkoztatást!

Elárasztunk téged Világosságunkkal, hogy jobban megértsd Szavunkat, belenyomtatjuk Isteni Képmásunkat minden Szavunkba, amit adunk neked. A Mi Fenségünk kiegészíti azt, ami még belőled hiányzik. Mert „…mint az olajfa, amely tele van gyümölccsel… mint az izzó tömjén a füstölő parazsán, mint az áldozati aranyos edény, amit mindenféle drágakő ékesít…”⁶ úgy fogsz te elégtételt adni méltósággal a fájdalmas hitehagyásnak ebben az órájában. Mint az énekes, aki dicsérő himnuszokat zeng, úgy fog a te gyenge hangod Velünk együtt, a Mi szavunkkal, a Mi tudásunkkal és a Mi Akaratunk szerint érvelni. Királyi bőkezűségünkben és ölelésünkben adtunk szívednek Bölcsességet, hogy továbbadhasd ennek a nemzedéknek, és tanuljon Belőle.

Ezért, kicsim, folytasd utadat, amelyet zafírokkal raktunk ki számodra, és légy a Mi Háromságon Istenségünk hírnöke és apostola! Hints meg vetőmaggal minden országot, hogy tengertől tengerig terjedjen Királyságunk. Hegyek és dombok fognak meghajolni megmentő igazságosságunk előtt. Hatalmunkban életre keltjük azokat a dolgokat, amelyek nem léteznek,⁷ azokhoz hasonlóan, amelyek már vannak.

⁸Én vagyok az Élet és a Feltámadás, aki életre keltem a holtat. Maradj hűséges Hozzám és virágozz! Ne nyugtalankodj! Légy olyan, mint a folyóparton növő rózsa! Légy áldott, és árassz Megváltód felé édes illatot, miként a tömjén, és terjeszd el Házamban illatodat az Én illatommal együtt! Mámorítsd meg házam népét, hogy megtérjenek, és egy legyen a szívük!

Megoltalmazlak a haragtól és az irigységtől. Ezt mondd: „Az Úristennek minden Műve jó, és ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja.”⁹ Igen, dicsérd Műveimet, és légy ily módon az Én Paradicsomom, Paraskevi „μου”!¹⁰

Gyermekem, a Bölcsesség tiszta lángként kigyúlt lelkedben és szüntelenül felfedi előtted titkainkat, de egyúttal Minket magunkat is. Mindezt olyan módon, hogy általa életre keljen ez a nemzedék: megerősödjön, hogy belenőhessen ragyogásunkba és méltóvá váljon a Paradicsomba való belépésre.

Szabad Akaratunk szerint a Mi Háromságos Dicsőségünkben úgy tetszett Nekünk, hogy bensőséges módon pártodat fogjuk, a gyönyörűségek és a vigasztalások bőséges áradatát öntsük rád. Olyasmit fedtünk fel előtted, amiről Egyházam megfeledkezett: ezt a túlcsorduló édességet, igen! A Mindenható Isten isteni édességét, ami az angyalok sokaságát vonzza Trónom köré, és számtalan lelket hív, hogy imádjanak Engem és legyen gyönyörűségükre ez a mennyei lakoma. Kimondhatatlan édességünkben átöleljük az egész Mennyet.

Egyházam, az Én Jegyesem, elfelejt és mellőz Engem, igen… Ruhátlan marad és nem mutat érdeklődést Isteni édességem iránt. „Hogy van az, Menyasszonyom, hogy te hátat fordítasz Nekem, amikor Én kinyitom Szívemet feléd és beszélgetni akarok veled? Szívem tele van kimondhatatlan édességgel, ó, de te nem értetted meg, mi hozza Hozzám teremtésemet… ”

Meghitt társam, vedd le tekintetedet környezetedről, fordítsd szemedet, értelmedet és lelkedet szent szemlélődésben az Én Szívemre, és engedd, hogy folytassam veled édes és bensőséges beszélgetésemet!

A te életed, amit szabad akaratod szerint nagylelkűen Velem töltesz, elbűvöl Engem, a te Isteni Társadat. Könnyekig meghat Engem az az élet, amelyet Értem ér bántalom és rágalom. Szívem öröme, te még nem értetted meg teljesen, hogy irántad való hő szeretetemben elválaszthatatlanul egyesültem veled, hogy egy lélekké légy Velem. Maradj ezért az Én Békémben! Hűséges Szeretetem sohasem fog elhagyni téged!

Látod, szerelmem, hogy minden épület¹² összekapcsolódik Bennem, szentté és tisztává válik Istenségemben. Vassulám, te is így épülsz Bennem szent edénnyé, amelyben Én lakozom, amely tiszta és szent lakóhely a Mi Háromságos Szentségünk számára a Lélekben, és amelyben Magunkat szemlélhetjük. Örvendezz ezért, és légy boldog Vőlegényed előtt, aki mindenkor nagylelkű irántad. Maradj feddhetetlen, és Én sohasem foglak elhagyni.

Most pedig, Szívem öröme, visszatérhetsz más feladataidhoz. Fogadd Megváltódtól Isteni Szeretetének Csókját homlokodra!

Én, Jézus Krisztus, megáldalak téged. IC.