1998. október 20.
Én Uram, én Istenem,
mindent felülmúl a Te Szépséged,
Szent és Tiszta vagy
Szépséged ragyogásában!
Hogy is ne szeretnénk bele
– én és mindahányan –
a Te Édességedbe?
Ajkadról Jóság harmatoz.
Fenségedben és ragyogásodban
megáldottál, és körüludvaroltál minket.
Kegyességedben
elárasztottál adományaiddal,
hogy ne csupán angyalaidhoz,
hanem Hozzád is hasonlóvá váljunk.
Szavad olyan,
mint a brokát, amibe öltöztettél,
felékesítetted lelkem Fenséged számára.
Gyönyörűséggel tetted mindezt,
nem törődve azzal,
hogy így lealacsonyíthatod
királyi Jogarod!
Maga az Isten kent fel engem…
Valóban felkentelek, és nagy örömmel tettem, ezért…
Jöjj most és bízd magad Rám! Nem találsz Nálam hűségesebbre. Nem találsz Nálam erősebbre és hatalmasabbra. Én vagyok a Kereszténység Sziklája és Alapja. Én vagyok, aki van, aki volt és aki el fog jönni.
Társakká lettünk. Én és te, te és Én eggyé váltunk. Emberi erő nem tudta volna lelkedet feltámasztani, ha nem kapsz felülről segítséget.
Igazságban mondom: Vőlegényed továbbra is égi harmattal fog átitatni téged,1 hogy a Tanítás áradatával te is hasonlóképpen itasd át a száraz talajt. Akkor majd megtermi gyümölcsét a fügefa, és fürtjeit a szőlő. Gazdag lesz az olajbogyótermés, mert elérkezett az idő, amikor Isteni Igazságom megdönti a gonoszt, aki a Vadállat előtt térdel.
Hamarosan elmúlik a vihar…
– Szolgálj Házamban és beszélj Nevemben, hogy természetfeletti Szeretetemben továbbra is kiöntsem áldásaimat e nemzedékre!
– Szolgálj Házamban és zengd háromszorosan Szent Nevemet, mint muzsikát a hitehagyottak előtt, akik ettől meggyógyulnak!
– Szolgálj Házamban fenntartás nélkül az Én tiszta Mannámmal, választottam, és töltsd meg az éhező szájakat Szavammal!
– Szolgálj Házamban, hogy visszanyerje erejét! Emlékeztesd arra, hogy Jelenlétem minden sötétséget megvilágosít!
Ó Vassula, mondd meg nekik, mily nagyon várom, hogy meghívjanak, és mihelyt látom, hogy ajkuk megnyílik és kész kimondani az első hívó szót, lejövök hozzájuk és kiemelem őket ezekből a sötét vizekből, hogy a szelek szárnyára keljenek Velem. Nem rejtem el Magamat és Örömömet előlük, hanem költeményekben szólok hozzájuk, és felfedem előttük sorra a misztériumokat.
Vizet2 árasztok a száraz talajra és folyamokat3 az aszott földre. Kiárasztom Lelkemet és Áldásaimat, és mindenki feléled. Tisztelni fognak Engem, ha lelkük eltelik az ég harmatával.
Gyengéd Vőlegényed most újból megerősíti mindazt, amit háromságos szentségemben Én már régen felfedtem előtted. Nincs más Szikla a te Isteneden kívül.
Látod a csodálatos tetteket, amelyeket Házamért teszek? Tanúként állítottalak Házamba és megvetettem Művem alapját mindenütt, ahol csak akartam.
Látod, mennyire szeretem Házamat? Én Vagyok fel van övezve hatalommal. Ezért emeld fel hangodat Házamban és kérdezd meg pásztoraimat: „Ki az, aki hajlandó eréllyel és szeretettel dolgozni düledező Házam felépítésén? Van-e benne valaki, aki kész megvédeni ezt a Házat? Van-e valaki, aki megérti, amit mondok? Van-e az Úr Házában valaki, aki hajlandó kiterjeszteni Isten Országát?”4
Ha készen áll erre valaki, fényemmel felragyogok felette és felruházom saját Magammal. Megismertetem Magamat vele, és ő látni fog Engem, amint előtte állok. Látni fogyja az Örök és Halhatatlan Királyt. Minden embert Hozzám fog hozni, mert gazdaggá teszem lelkét változatlan Istenségemmel. Feldíszítem minden elképzelhető ékességgel, így ő királyi adottságaival meggyógyítja ezt a nemzedéket. Hallani fog a süket, és látni fog a vak. Együtt, egy hangon fogják kiáltani: „Mi a Szentháromsághoz tartozunk: az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez!”
Te pedig, Vassula, ne fáradj bele az írásba! Bőségesen teremj gyümölcsöt! Angyalaim örvendeznek e gyümölcsök láttán. Melletted vagyok, ezért ne félj!
Szeretlek. IC.
