1997. augusztus 13.
Uram, Te az áldások esőjét hullattad rám,
és áldásoddal lelkem
Otthonra lelt Jahve Udvarában,
ahol angyalseregek élnek,
és Te Jóságoddal veszel körül minket.
Istenem, Himnusz a Te Neved.
Lelkem felujjong
és ritmusára dalol, amikor hallom.
Tudatlanságomban, Uram,
ne vond meg tőlem Világosságodat…
Ámen.
1Kedvesem, mindenkor veled vagyok… Szívem sohasem tudna elhagyni téged, mert megejt nyomorúságod… Te a Mi Isteni Szeretetünk gyermeke lettél.
Szükséged volt valakire, aki nemcsak Törvényem és Kegyelmem alapvető elveire tanít meg téged, hanem Isten Üzenetére is annak teljességében,2 amit azért adtam Egyházamnak, hogy összekössön benneteket a szeretetben, és így értelmetekkel megismerhessetek Minket Háromságos Szentségünkben. Ezt a tanítást a Bölcsesség adta az egyszerű gyermekeknek, de elrejtette a bölcsek és az okosak elől.
Lelkedet zárd az Én Lelkembe, és gyarapodj belőle, kedvesem! IC.
