1997. június 23.
(Japán)
Vassulám, légy békében! Imádkozzunk az Atyához!
„Atyám,
hűséges Szeretetedben fordulj Japán felé!
Siess hozzá irgalmadban!
Hallgasd meg a szegényt
és a nyomorultat!
Megmentő hatalmaddal
keltsd életre Japánt,
hogy Téged dicsőítsen!
Ó gyengéd Atyám,
tanítsd őket Törvényeidre gyermekkoruktól kezdve,
hogy hirdessék csodáidat
és szüntelen Himnusszal
dicsérjenek Téged!
Legyen ez a nemzet
Himnuszhoz szóló himnusz,
a Tömjén ellenállhatatlan illata!
Hozzád könyörgök, ó Uram,
és kérlek Téged,
hogy jöjj Szavaddal e nemzethez!
Ámen.”
Igen, a mindenség Ura mindig szerette őt…1 Beszélj, Vassulám, amikor Én beszélek, légy az Én Ajkam és dicsőíts meg Engem!
(Az Úr öt héten keresztül látott vendégül engem Japánban. Sok kis találkozót szerveztek. Még ateisták és buddhisták is eljöttek, hogy hallják Isten szavait. Három imacsoport jött létre, akik követik az „Igaz Élet Istenben” lelkiséget.)
