(Ismét megtámadott a gonosz írás közben. Mintha macskák ugrottak volna hátamra. Torkig voltam velük! Mintha az „egész pokol” elszabadult volna. Annyira bántottak, hogy így szóltam egyikükhöz: „Jézus Krisztus nevében távozz, és dobjanak téged a tűzbe.” Eltávozott. Sokan voltak, és egyenként úgy tettem mindegyikkel, mint az elsővel, ugyanazokkal a szavakkal. Jézus azt mondta nekem: „Kérj az Én Nevemben, és megkapod, de hinned kell abban, amit kérsz. Ily módon dolgozz! Imádkozz és kérj! Az Én Nevemben imádkozz, az Én Nevemben dolgozz, az Én Nevemben kérj, keltsd életre Nevemet! Légy az Én tükörképem, igazodj Hozzám, emeld fel Hozzám fejedet! Higgy abban, amit kérsz.”

Azt mondta nekem, hogy a démonok félnek tőlem, mert fenyegetést jelentek számukra. Később megértettem, hol voltam. Lábammal nedvességet éreztem, és csúszós iszapot. Egy szempillantás alatt felismertem a pokol környezetét. Egyetlen szempillantás alatt. Akkor értettem meg, miért volt annyi gonosz zavarás ma írás közben. Amikor Jézust megkérdeztem erről, így válaszolt: „Valóban ott voltunk.” Együtt mentünk el a pokol kapuja előtt,¹⁵⁸ lelkeket gyógyítottunk és kiragadtuk őket onnan. „Vassula, engedd meg Nekem, hogy ily módon is felhasználhassalak. Ez is része a te munkádnak.”)