És valóban így van, mert íme! Kit láttatok? Kit hallottatok? Kiváltságos embert a hozzá hasonlók között? Filozófust vagy a teológiai akadémia magas rangú tagját? Talán királyi bíborba öltözött, gazdag embert láttatok, aki jártas a világi tudományokban? Nem? Kit hallottatok tehát, amikor elmentetek, hogy meghallgassátok őt? Tekintélyt viselő embert? Ó nem! Mert azok, akik magas helyekre ülnek, és felettetek uralkodnak, nincsenek felkenve a prófétaság olajával. Tehát kit hallgattatok az elmúlt években?

Egy szívet? Igen! Ti egy szív miatt jöttetek, hogy lássátok és hallgassátok. Az Én Szavaimból formált szívet, amely legyőzi a gonosz hatalmakat és a Gonosz uralmát, de dicséretben és dicsőségben emeli fel Nevemet, amely megvigasztalja a csüggedőt és a bajba jutott embert, és amely az Én Szavammal táplálja az éhezőt. Azért jöttetek, hogy bűnbánó szívet lássatok, amelyet Én formáltam Szavammal. Igen, szolgáimat az Én Szavam neveli, és Én mind a mai napig Trónusomon ülve igazgatom azt a várost, és hívom a járókelőket:

„Ki határozta el, hogy Bennem rendezi életét? Ki készült fel arra, hogy megváltozik, eljön Hozzám és Bennem lakozik? Jaj a gyáva szíveknek, jaj a közömbös szívnek, jaj a büszke, a konok szívnek! Bűneiknek súlya a pokolra juttatja őket! Ma újból eljövök hozzád, nemzedék, Megmentő Szavaimmal nevellek és felkenlek, hogy képes légy a jóra. Ne légy olyan, mint a kiszáradt fa! Jöjj Hozzám, Én felvirágoztatlak, és jó lesz a gyümölcsöd. Jöjj Hozzám, megérintem az ajkad, és jóság csordul róla, te pedig megszabadulsz a haláltól.”

És így is van. Ne kérdezzétek ezért: „Kinek a megbízásából jött, hogy nekünk beszéljen?” Én Magam vagyok az ő Megbízója, és azért jött, hogy megmondja a gúnyolódóknak:² „El foglak űzni benneteket székeitekből, és fel fogom emelni az alázatosakat, hogy elküldjem őket e kereszténységét vesztett nép evangelizálására!” Fájdalmasan felsóhajtottam, míg elhaladtam e gúnyolódók előtt. Lelküket teljesen elborította a csalán. Amikor ránéztem Szőlőskertemre,³ amelynek gondozását Fiam, Jézus Krisztus rájuk bízta,⁴ újból hosszan felsóhajtottam. „Hol van a finom borok lakomája? Hol van a gazdag és ízes ételek, a finom, szűrt borok lakomája? Ez lenne az a hely, ahol egykor ezernyi szőlőtő virult?”

Ó nemzedék! Mily nagyon sajnállak! A szegénység csak karnyújtásra van tőled, és utána koldusként jön a szükség.⁵ Mondottam: „Egyél mézet,⁶ mivel az jó. A kaptárból csorduló méz édes és megment téged!” Azonban senki sem figyel igazán, csak egy maradék hallgatja buzgón.

Házat épített a Bölcsesség, és Drága Vérrel fizetett érte. Hirtelen feltámadt azonban a Sátán bosszúja, hogy lerombolja a Házat: „Kit küldjek a romboló munkára?” – kérdezte. „Elküldöm a Vadállatot és a híveit, hogy döntsék romba, osszák meg, gyalázzák meg és töröljék el azt, ami Szent…”

Amikor feltűnt az ellenfél, Én Házam segítségére siettem, de az Egyház tisztségviselői közül senki sem hallgatott meg igazán. „Ez csak magánkinyilatkoztatás, nem kell figyelmet szentelni neki!” – mondták.

Pedig az Én Hangomat eltitkolni halálos bűnt jelent! Újból és újból megszűrni és átvizsgálni Engem, elrettentő bűn a Szememben! Így szól majd hitetlenségetek: „De lásd, mi ezt nem tudtuk. Nem tudtuk, hogy megbántjuk Irgalmasságodat.” Ti valóban megbántottátok Irgalmasságomat! És nemcsak Irgalmasságomat bántottátok meg, hanem hitetlenségetekkel lehetővé tettétek a gonosz hatalmaknak, hogy teret hódítsanak és kifosszák azt a Házat, amelyet Fiam Drága Vére árán vásárolt meg. És mily, mily ravaszul játsszátok ki Szavaimat annak érdekében, hogy megmagyarázzátok hitetlenségeteket!

Nem veszitek észre, hogy az Én Székemet foglaljátok el? Nem látjátok, hogy ezzel az egész emberiség ellenségévé váltok? Mert ha lebecsülitek a prófétáim által adott Szavam értékét és hátráltatjátok őket, azzal megakadályozzátok, hogy közöljem népemmel Akaratomat, és megakadályozzátok, hogy egybegyűjtsék és egyesítsék Fiam Házát?

Nem hallottátok? Látomás nélkül a nép féktelenné lesz, de boldog, ha megtartja a Törvényt.⁷

Mondom neki: „Nem küszködtél hiába. Nincs tetszésemre ez a megosztottság, mert súlyos bűn, de az egység nem elérhetetlen.” Sok szívből fakadnak elferdített szavak, de nem szólok-e Én is hozzátok? Forduljatok Hozzám, ha elcsüggedtek!

„Szolgáimat a Én Szavam neveli”, mondta Dávidnak az Én Lelkem, ti pedig felismeritek őket beszédeikben és arról, amit mondanak. Ez a nemzedék sorvadozik, hogyan ne lépnék közbe ekkora hitehagyás láttán? A pusztító feldúlja Szőlőskertjeinket, kifosztja a Szentírást, és ti tudjátok ezt. Ne lépnék tehát közbe? Nézd! Ábeleim jajveszékelnek a sivatagban! Békeköveteim éppoly keservesen sírnak szívetek keménysége miatt, miként Fiam sírt Jeruzsálem szívének keménysége miatt, amely minden prófétát üldözött…

Neked pedig ezt mondom, Vassula: Gyönyörűségemet lelem benned, ha figyelemmel kíséred és nem felejted el Szavaimat, melyek neveltek téged és rajtad keresztül másokat is. Tartsd nyitva a szemed, és szemléld Szavaim felmérhetetlen kincsét és csodáját! Mondottam, Vassulám, hogy Dicsőségem világosságának szemlélése felülmúl minden teológiát. Van-e nagyszerűbb dolog a világon, mint elmerülni Istenedben és örvendezni az Ő Jelenlétében? Mi nagyszerűbb annál, mint látni Engem, az Istent? Az beszél veled, Aki Fenségbe és Hatalomba van öltözve. Én felülmúlom a dicsőséges magasságokat, felettük uralkodom, ezért szüntelenül oda kellene emelned tekintetedet, hogy megmenekülj.

Ezt kell megtanítanod ennek a nemzedéket! Menj és mondd el tetteimet, hogy e nemzedék megnyissa Felém a szívét, Én pedig megnyissam számára az erények kapuját. Kiálts az Egyházat őrző pásztoroknak és kérdezd meg tőlük: „Van-e valaki, aki megízlelte a mi Urunk édességét és jóságát? Van-e valaki, aki kitűnik istenismeretben?”

Ha „igennel” válaszoltok első kérdésemre és „nemmel” a másodikra, akkor miért üldöztök Engem? Én könyörögtem, ti pedig ítélkeztetek. Én felragyogtattam felettetek jóakaratomat, de ti gőgöt és ellenségességet kínáltatok Nekem. Zörgettem ajtótokon, de nem engedtetek be, és gondosan bezártátok ablakaitokat is. Nem adtatok helyet Uratoknak. Dicsérjem-e most beszédeteket és azt a szóáradatot, amit Gyülekezeteimben mondotok Nekem? Hiszen ezek a szavak konganak az ürességtől! Milyen szándéknak szolgáltok? Alázzátok meg magatokat, még mielőtt megbetegedtek! Az Én Szavam legyen a ti nevelőtök, tanácsadótok és gyönyörűségetek! Akkor élni fogtok…