1995. február 17.
(Banglades)
(Közvetlenül dhakai találkozóm előtt.)
Uram?
Támogass engem,
és tartsd szavaidat állandóan szemem előtt!
Emlékeztess Tanításodra!
Ó Uram, Szavad legyen olyan,
mint Lámpás a lábam előtt,
hogy meg ne botoljak.
Béke legyen veled! Sohasem hagytalak el, és nem is foglak elhagyni.1817 Vassula, pszt, figyelj Rám!1818 Támaszkodj Rám, ahogyan azelőtt! Vezetni foglak és rajtad keresztül másokat! Mi ketten? IC.
(Isten visszavitt Bangladesbe, ahol annak idején megszólított. Elvitt megtérésem helyére, oda ahol az „Igaz Élet Istenben” üzenet kezdődött.)
Vassulám, megáldalak. Jöjj! Lelkem veled van, és veled is marad, hogy te mint Visszhangom mindenkinek adhass Mennyei Mannámból!
Azért jöttem ismét ide veled, hogy rajtad keresztül megáldjam azokat a helyeket, ahol azelőtt tartózkodtál és ahol életre keltél!1819 Én, Jézus, azért jöttem el szegénységedbe, hogy Szívemhez emeljelek és isteni Irgalmasságom élő jelévé tegyelek. Engedd, hogy rajtad keresztül beszéljek és adjam kegyelmeimet ezeken a találkozókon! Arasd le Velem a bő termést, amelyet nem te készítettél elő!
Szüntelenül imádkozz, és tisztelj Engem! Tartsd Szentnek Nevemet! Én, Jézus, veled vagyok.
