1995. február 18.
(Dhaka)
Uram!
Így neveltél hát engem.
A nyomorúságosnak és szegénynek
tartod fenn a boldogságot.
Így láthattam meg azt,
amit a szem nem láthat addig,
amíg felülről meg nem adják neki.
Béke legyen veled! Nem nézhettem, hogy Szívem virága elpusztuljon.1820 Nem nézhettem, hogy örökre vaksággal légy megverve. Szívem a te lakhelyed és üdvösséged. Hogyan maradhattam volna csendben, amikor láttam ezt a felhőt, amint sátramat betakarja? Leheletemre volt szükség, hogy elfújjam azt, ami felhőbe vonta sátramat…1821
És most megkérdezem: Akarod-e folytatni mindazt, amit adtam neked, és akarsz-e szeretettel evangelizálni a Szeretetért?1822
Igen, Uram.
Mondd: „Igen, Uram, de benső tűzzel, Házadért és Dicsőségedért való buzgósággal.”1823
Újítsd meg akkor Irántam hűségfogadalmadat,1824 és Én is meg fogom újítani rajtad kegyelmeimet… Továbbra is kiárasztom rád kegyelmeimet és tanításomat. Szerezz Nekem örömet, és csillapítsd szomjamat! Ismerd fel, hogy mit adtam neked!1825 Örömömet lelem abban, ha adhatok…
Emlékeztesd tanácsadódat,1826 hogy mennyire tetszik Nekem az áldozat, és a nagylelkűség is kedves Szememnek. Emlékeztetni kívánlak mindkettőtöket, hogy mennyire fontos az Én ütememben1827 követni Üzenetem sürgősségét. Szembekerültetek az eljövendő nagy események hajnalával. A szívetek lásson munkához! Legyetek jók egymáshoz! A langyosság nem tetszik munkátokban.
Ó, mi többet adhattam volna annál, amit megadtam nektek? Olyan Kimeríthetetlen Kincset adtam, amely el volt rejtve az emberiség elől, és csak Gertrúd előtt fedtem fel,1828 akinek a szívét ez a Kincs teljes elragadtatásba hozta, szemét pedig csodáival foglyul ejtette.1829 Ezt a Kimeríthetetlen Kincset Isten a ti időtökre tartotta fenn: a végső időkre. Szentséges Szívem a te nemzedéked részére őrizte meg ezt a kincset. Érted-e most már, hogy miért tekint az ördög téged, Vassulám, elsőszámú gondjának és első, elpusztításra szánt céltáblájának?
Most már értem, Uram.
Sohasem foglak elhagyni. Dolgozz Velem1830 és szerezz Nekem örömet! Én vagyok a te Életed… imádkozz, hogy a Gonosz ne merészkedjen túl közel egységetekhez1831… imádkozz munkád elvégzéséért! Imádkozz, és kérd az Atyát, hogy tegyen tökéletessé! Én, Jézus, megáldalak mindkettőtöket, és ne feledd: bízzatok meg egymásban, áldjátok egymást, és legyetek az eljövendő egység példája! Legyetek egy!
(Jegyzet: Az Úr e dolgokat Szent Gertrúdnak nyilatkoztatta ki, aki akkor még nem hozhatta nyilvánosságra. Azelőtt pedig Szent János kapta e kinyilatkoztatást, de nem írhatta le. Szent Gertrúdot gyakran nevezik Nagy Szent Gertrúdnak, minthogy ő volt a katolikus Egyház egyik legnagyobb misztikusa. Bár majdnem négy évszázaddal élt Alacoque Szent Margit előtt, már ő is nagyon tisztelte Jézus Szívét. Könyve, „Az isteni szeretet követe” az Isteni Szeretetről szóló és a Szent Szívhez kötődő szeretet élő költeménye.
Egyik leghíresebb látomása Jézus Szívével kapcsolatos. A látomást Szent János evangélista napján kapta. Könyvében harmadik személyben beszél önmagáról.
Részlet Szent Gertrúd: „Az isteni szeretet követe” c. műve IV. könyvének IV. fejezetéből:
„Miközben Gertrúd szokása szerint buzgó imádságba merült, megjelent neki a szeretett tanítvány, akit Jézus igazán szeretett, s akit ezért minden szerető léleknek szeretnie kell. Gertrúd így szólt hozzá: „Vajon az én kicsinységem micsoda kegyelmet nyerhet tőled ezen a kedves ünnepeden?” Az apostol ezt válaszolta: „Jöjj velem, Uramnak választottja, és pihenjünk együtt az Úr keblén, amely minden boldogság kincsét magában rejti.”
– Majd fogván Gertrúdot, magával vitte Urunkhoz, és mindketten elhelyezkedtek az Úr Szívén. Itt fedezte fel Gertrúd azt a Kimeríthetetlen Kincset, amit az Úr a Szívébe rejtett. Megkérdezte az evangélistát, hogy miért nem kaptuk meg már korábban ezt a kincset, vagy miért nem beszélt az evangélista erről a Kincsről.
Szent János így felelt: „Nekem az volt a feladatom, hogy a még fiatal Egyház számára az Atyaisten teremtetlen Igéjéről írjak egy szót, amely a világ végéig foglalkoztatja az emberi értelmet, de soha senki sem tudja teljesen fölfogni.
Azoknak az édes szívveréseknek ékesszólása azonban a mostani időnek van fönntartva, hogy hallatára újra fölmelegedjék a már öregedő és az Isten iránti szeretetben ellanyhuló világ.”
(Szent Gertrúd 1257-ben született Eislebenben és 1302-ben halt meg Helftában. Ünnepét november 16-án tartja az Egyház.)
