1988. február 1.
Vassula, olyan sokszor kértem leányom, Oroszország felajánlását, könyörögtem felajánlásáért. Ma1 van az a nap, amikor meglátja a Világosságot. Meg fog emlékezni ezredik születésnapjáról.
Vassula, nővéred2 halott, de az Úr közel van hozzá. A Szeretet fogja szeretni azt, akit nem szerettek, és leánya felkiált Hozzá: „Te vagy az én Istenem és Szabadítóm!” Erre a kiáltásra elmenekülnek a gonosz lelkek, és a megrémült démonok elfutnak, mert ez a nemzet Isten szolgája, leghűségesebb szolgája lesz. Isten Ereje meggyógyítja és életre kelti, szentsége magához vonzza szomszédait a Mindenható iránti tisztelete által. Oroszország lesz Isten Dicsőségének, Irgalmának és Szeretetének jelképe. Tömjénfüstként szállnak az ég felé himnuszai és énekei, amelyek méltóságteljes lendületükkel igen kedvesek Előttünk. A Szeretet fogja őt éppen úgy életre kelteni, ahogy ezer évvel ezelőtt életre keltette.3
Én vagyok az Úr, a Feltámadás. Amikor életre keltem Oroszországot, ő felújítja ajándékaimat, Házamat újból szeretettel díszíti, és Én újból egyesítem őt Magammal. Felkínálom neki Kenyeremet és Boromat, és ő nem fogja visszautasítani táplálékomat. Elfogadja ajándékomat, enni fog Kenyeremből és inni Boromból. Meg fog újulni és dicsérni fog Engem. Dicsőségembe öltöztetem, fejedelmien feldíszítem. Saját Forrásaimból fogom megöntözni, megtöltöm éléstárait. Tekintetem rajtuk nyugszik. Ó Vassula, csak várj és figyelj!4 Leányom, mennyire vágyom arra, hogy lássam Pétert, Péteremet, amint meglátogatja nővéredet…
Bátorítsd fel Uram, hogy elmenjen. Uram nyisd meg előtte az utat, ha az a Te Akaratod.
Jöjj, sok szívben munkálkodom, Vassula. Imádkozz Atyám kegyelméért! Meg fogom újítani Egyházamat. Jaj a hűtleneknek!
Vassula, emlékeztetni kívánlak arra, hogy Én vagyok az, aki a magas fákat megnyesi, és az alacsonyakat megnöveli. Jöjj most, mi, igen,5 ketten, igen.6 Igen Vassula, soha ne kételkedj, megtanítottalak arra, hogy lelked szemével láss Bennünket. Én vagyok Tanítód, szeretlek, soha ne kételkedj!
