1996. szeptember 27.

Nem hívtam volna segítségül Nevedet

és a magam erejéből

nem keltem volna fel, hogy Beléd

kapaszkodva birtokoljalak, Istenem,

ha Te Magad meg nem mentesz engem.

Igen, ki volt az,

aki megkönyörült siralmas állapotomon,

ha nem Te?

Lelkem Királya és Őre, szívem Pecsétje,

Üdvösség Lángja, lelkünk Fenntartója,

háromszorosan Szent Rabboni,1

Hozzád esedezem és imádkozom,

hogy továbbra is ragyogj felettem,

és Szájadból tanuljam és adjam tovább

fenntartás és önérdek nélkül Szavadat.

Megadom neked, hogy Nevemben beszélj. Úgy fogsz szólni, ahogy megkívánom, hogy beszélj… tégy meg mindent, amit tudsz, a többit Én teszem meg. Ha felkínálod Nekem idődet, Én Ékszereimet kínálom neked Üdvösségedre. Felkínálom neked Keresztemet, Szögeimet és Töviskoronámat. Remélem, hogy vidámnak látlak… Hogy feletted való Hatalmam tartós legyen, maradj gyenge és erőtlen! Tetszésemre van, ha üldözőid szembetűnő sebeket ejtenek rajtad üldözésükkel és bántalmazásaikkal.

Viseld el, hogy néhány barátod még társaságodat is szégyelli a közlemény miatt, bár ők ezt „óvatosságnak” nevezik… Tetszésemre van ez a becstelenség, mert megszenteli lelkedet. Jöjj! Barátod vagyok, a te féltékeny Barátod… ezért kedvemért fogadd el ezeket a nehézségeket, fogadd el még az ostort is! Maradj gyenge, hogy gyakorolhassam Hatalmamat feletted és általad…

Soha ne emeld fel a fejedet, ne légy elbizakodott, továbbra is hajtsd meg fejedet, hogy az Én Fejemet lássák! Én Magam fogom fáradhatatlanul csiszolni lelkedet, hogy lelkesen tégy tanúságot Nevemben és hirdess Engem, a Feltámadt Krisztust.

Nem tévedtem, amikor megaláztalak, mert így Magamhoz emeltelek. Nem kell meglepődnöd Könyörületemen, az Én végtelen Könyörületemen! Én vagyok a te Megváltód, aki szeretetből halt meg érted. Ezért keresem egyre az alkalmakat, hogy az emberek nevetségessé tegyenek téged… de tekints, tekints csak ezekre a méltánytalanságokra, azokra a sebekre, amelyeket rajtad ejtettek és tekints az Én Szívemre! Szívem most még jobban megnyílt számodra, hogy bejuss mélységeibe. Amikor Hozzám hasonlóan szenvedsz, az annyit jelent, hogy közelebb vonlak Magamhoz, közelebb vonásaimhoz, közelebb érdekeimhez. A tetszésemre való szenvedés buzgóságot, hűséget és lelkesedést ad neked, hogy Értem dolgozz. Ahogy mondtad, a te Rabbonid vagyok, a háromszorosan Szent, és neked, tanítványomnak mondom: igyekezz megtudni, hogy mit akarok tőled!

Én vagyok az Élő Isten, és Én megbocsátottam neked és bensőséges Barátod lettem. Országomba vezettelek, hogy hagyj fel a hamis istenek imádásával. Olyan munkával bíztalak meg, amely meghaladja képességeidet, hogy Szentlelkem Ereje által új életre kelj. És te növekedtél Lelkemben. Őbenne neveltelek, hogy Benne mozogj és erősödj. Látod milyen kegyelmet adtam neked? Ha bátor vagy beszédeidben, ez a bátorság Lelkemtől való.

Viszonzásul mindezért a kegyelemért, amelyet neked adtam, Vassiliki, azt akarom, hogy újítsd meg Akaratomnak való alárendeltségedet! Csupán szabadságot nyersz ezzel…

Megújítom Neked tett fogadalmamat,
Uram, és Szent Akaratod alá
rendelem magamat, Istenem.

„Alleluja!

Dicsérjétek Jahvét a mennyből:
dicsérjétek Őt mennyei magasságok,
dicsérjétek Őt angyalai mind,
dicsérjétek Őt seregei mind!

Dicsérjétek Őt nap és hold,
dicsérjétek Őt ragyogó csillagok,
dicsérjétek Őt egek egei!

Mindannyian dicsérjék
Jahve Nevét,
mert az Ő parancsára lettek!

Dicsérje Jahvét a föld,
s a föld minden királya és nemzete,
fejedelmek és a világ uralkodói,
ifjak és leányok!”2

Jöjjenek és dicsérjék Urunkat,
és tegyék meg Szent Akaratát!

Mivel alárendelted magadat Akaratomnak, kiküldelek a világba, hogy terjeszd Üzenetemet… Beszélj és légy az Én Visszhangom, és ne mondj többet annál, amit tanultál! Én és te, mi ketten, mi ketten továbbra is folytassuk őszinte beszélgetésünket!

Szeress Engem! IC.


1 Rabboni: Mester – héberül; Jn 20,16.
2 Vö. Zsolt 148.