1996. szeptember 23.
Uram, hálát adok Neked,
hogy megmutattad Dicsőségedet
nekem, a méltatlannak.
Te, Uram, szóltál, de a világ
nem figyel Rád.
Bár mindenütt
kinyilvánítod Dicsőségedet,
a világ nem akar látni és hinni.
Sokáig kell-e még küzdenünk?
Bár nem nélkülözzük Jeleidet,
a világ szándékosan pusztítja saját lelkét.
Szólásra nyitottam Ajkamat és beszéltem, győződjetek meg róla… de a világ ma nem gondol Alkotójára, szívében nincs hely Teremtője számára… a világ hűtlensége azonban nem fogja kioltani az Én Hűségemet. Lelkem Hatalmával megújítom a rászorulót, ezért mindazt, amit háromszorosan Szent Lelkemben tesznek az emberek, azt dicsőítésünkre fogják tenni. Továbbra is kiárasztom rátok kegyelmeimet, hogy ámulatba ejtsem a ti időtök bölcseit és tudósait.
Egyetlen ember sem képes igazán értékelni és teljesen megérteni Szentlelkemet. Lelkem különféle módon munkálkodik, de mindig a jó érdekében. Éppen ezért igyekezz áldást adni Szentlelkem Nevében! Lelkiismereted legyen teljes egységben Szentlelkemmel, hogy amit teszel, azt a Szentlélek által jusson kifejezésre. Engedd, hogy Szentlelkem átjárja lelkedet, de ennek érdekében meg kell halnod önmagad számára! Minél alázatosabb leszel, annál könnyebben fog utat találni benned Szentlelkem.
Mi ketten? IC
