1996. szeptember 23.

Uram, hálát adok Neked,

hogy megmutattad Dicsőségedet

nekem, a méltatlannak.

Te, Uram, szóltál, de a világ

nem figyel Rád.

Bár mindenütt

kinyilvánítod Dicsőségedet,

a világ nem akar látni és hinni.

Sokáig kell-e még küzdenünk?

Bár nem nélkülözzük Jeleidet,

a világ szándékosan pusztítja saját lelkét.

Szólásra nyitottam Ajkamat és beszéltem, győződjetek meg róla… de a világ ma nem gondol Alkotójára, szívében nincs hely Teremtője számára… a világ hűtlensége azonban nem fogja kioltani az Én Hűségemet. Lelkem Hatalmával megújítom a rászorulót, ezért mindazt, amit háromszorosan Szent Lelkemben tesznek az emberek, azt dicsőítésünkre fogják tenni. Továbbra is kiárasztom rátok kegyelmeimet, hogy ámulatba ejtsem a ti időtök bölcseit és tudósait.

Egyetlen ember sem képes igazán értékelni és teljesen megérteni Szentlelkemet. Lelkem különféle módon munkálkodik, de mindig a jó érdekében. Éppen ezért igyekezz áldást adni Szentlelkem Nevében! Lelkiismereted legyen teljes egységben Szentlelkemmel, hogy amit teszel, azt a Szentlélek által jusson kifejezésre. Engedd, hogy Szentlelkem átjárja lelkedet, de ennek érdekében meg kell halnod önmagad számára! Minél alázatosabb leszel, annál könnyebben fog utat találni benned Szentlelkem.

Mi ketten? IC