1995. szeptember 27.
Tekintetem az Éjszakai látomást szemléli.
Amilyen gyorsan eljöttél hozzám,
Te, a Szent Isten, fátyladat is
oly gyorsan vetetted szememre,
mert úgy tetszett Neked, Atyának Kedvese,
hogy teljesen tőled függjek
és Hatalmas Kezedben játékszer legyek.
És attól kezdve
Kedvedért száműzötté lettem.
Úgy tetszik Neked,
hogy ösvényemet kijelöld,
és Te meg én együtt járjuk végig.
Ruhád szegélyébe kapaszkodom,
mert félek, hogy elveszítelek,
és Te mint Király serege körében,
amerre akarod, arra vezetsz.
És irigy emberek kelnek fel,
hogy megszakítsák
gyönyörűséges utunkat.
Rám teszik kezüket,
hogy darabokra tépjenek,
de Te Úr módjára felemeled lelkem,
hogy a szelek szárnyára keljek Veled.
Te és én akkor Erődet ünnepeljük.
Mosolyodban, gyermeki örömödben
és gyönyörűségedben válunk
barátságunk egyetértő munkatársaivá.
Meghiúsítod üldözőink tervét, míg Szájad
a szabadítás énekét zengi nekem.
Kinyitod Szíved ajtaját,
hogy belépjek és
elrejtőzzem mélységeiben.
Lelkem az Úrban örvendez.
Övé a hatalom, hogy hűséges Szeretetével
minden szívet megolvasszon.
Amikor lelkem levert, Te nem késlekedsz,
nem rejted el Szeretetedet,
hanem várva várod,
hogy karjaidba véve engem felbátoríts.
Tekintetednek, Atya Gyönyörűsége,
hatalma van arra,
hogy átalakítsa a lelkeket,
és fájdalmas énekük
lelkesült himnusszá legyen.
Igen, Uram, Te tudod,
miként teheted népedet énekké,
más ritmust adsz nekik,
hogy megőrizzék Hangod színezetét,
mert Te senkit sem vetsz meg,
hanem mindig és mindenütt
mellettünk vagy.
Gyönyörűségem, imádj Engem! Te kapcsolatban állsz Velem, Lelkemmel és Atyámmal. Hordozd végig a világon tanácsadóddal együtt az Irgalom művét, amelyet Mi adunk neked.
Nem akarom lelkem romlását látni és vonszolni küldetésemet. Az Éjszakában vagyok.
Ne törődj azzal, ami meghaladja képességeidet1 és erődet! Pótolni fogom hiányodat. Adj Nekünk annyit, amennyit csak tudsz! Nem vetted észre?2 Bár te semmi vagy, mégis Engem láttak helyedben.3 Elesettséged ellenére sikerem volt. Nagy megpróbáltatásodban sok szívet árasztottam el Kincseimmel. Megtenném-e ezt4 veled, ha nem szeretnélek? Továbbra is szándékomban áll, hogy fátylamat szemeden tartsam, nehogy alkalmad legyen megszomorítanod azzal, hogy megmámorosodsz. Ily módon vezetem hőn szeretett lelkeimet arra, hogy engedelmeskedjenek és maradjanak a háttérben. Király vagyok, és úgy uralkodom felettük, hogy elérjék a tökéletes jóságot Háromságos Szentségünk dicsőségére. Ahogy egykor tanítványaimnak mondtam, úgy mondom neked is:5 „Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így is tesztek.”6
Jézusod, aki szeret téged. IC.
