1994. június 21.
(Toronto)
Uram és Pásztorom,
jóságodban sokasítsd meg
nemes szőlőskertjeidet!
Adj több munkást szőlőidbe,
hogy hirdessék Királyi Tekintélyedet!
Akkor majd minden nemzet meglátja
Dicsőségedet!
Béke gyermekem!
Amikor majd az égbolt eltűnik mint felgöngyölt könyvtekercs,1 és a föld elenyészik, akkor meglátják Dicsőségemet. Aki megmarad, Királyotokra fog figyelni. Szemetek meg fogja látni korlátlan Uralmamat. Mindaddig hívni fogom gyermekeimet, míg helyre nem állítom Jeruzsálemet.
(Később:)
Uram?
Én Vagyok. Béke, gyermekem. Jahve veled van, és megáldalak.
Zárj szívedbe! Jöjj, gyermekem, futásodnak még nincs vége és bár Abbád olykor próbára tesz,2 sohasem vagy egyedül. Légy türelmes, és Én továbbra is tanítani foglak és útmutatást adok neked, mert életre akarom kelteni gyermekeimet és ki akarom emelni őket fásultságukból. Tekintettel leszek szárazságukra és szeretetteljes leszek velük.
Az Ámen van ajtótok előtt. Közel van a Szabadulás. Jöjj!
