1994. május 18.

(Görögország, Szent Mihály szigete, Simi, Panormiti monostora)

Uram?

Én Vagyok.

Az eklézsia újból életre kel. Engedd meg, hogy igénybe vegyem kezedet!

Szeretetem féltékeny szeretet, amelynek nincs határa, érted? Győzelmes akarok lenni benned, ezért ne szegd meg parancsolataimat! Mondottam, leányom, hogy Én vagyok gazdagságod, Én vagyok életed, Én vagyok örömed. Én vagyok a te Békéd. Maradj Velem egy kicsit! Én kínáltam fel neked ezt az egyedülálló adományt, hogy Hozzám jöjj, ezért Vassulám, ne nyugtalankodj Kezemben,1 mert csupán vízfodrokat keltesz a Béke folyamában, amelybe belemerültél.

Leányom, légy hűséges szeretetedben, és újból mondom neked, ne fáradj bele soha az írásba! Jöjj!


1 Szememre veti az Úr, amikor nem megyek Hozzá minden nap, hogy írjak és használjam adományomat.