1994. március 21.
Uram?
Én Vagyok. Előtted állok! A Bölcsesség fog tanítani téged és mindazokat, akik olvasni fogják1.
Vassula! Küzdesz, és igyekszel, hogy megérts valami láthatatlan dolgot.2 Törékenyebb vagy, mint valaha gondoltam!
Felséges Uram, ez3 rosszat jelent?
Meghat meglepő gyengeséged, de tetszel Nekem. Az élők legalább azt tudják, hogy meg fognak halni, míg a holtak semmit sem tudnak, egyáltalán semmit…4 Csupán e halottakért kellene könnyet ontani, mert ők elhagyták a Fényt, hogy az örök sötétségbe jussanak…
Vassula, megfigyeltelek e napokban… kerültél Engem… Megfigyeltelek, teremtmény.
Merészség lenne, ha megkérdezném, terhel-e bármely mulasztás engem?
Megadtam neked a felismerés adományát, és örülök, hogy használod, ezért vagyok türelmes hozzád. Jöjj Én ivadékom, mondd meg népemnek, hogy az imájukban elhangzó üres beszéd és hiábavaló fecsegés értéktelen Számomra, ha nem veszik komolyan, amit mondanak.
Inkább azt szeretném, ha Felém fordulnának, és szívből, szeretettel mondanának néhány szót, ahelyett, hogy a levegőbe fecsegnek! Nem akarok értéktelen, csupán ajkukról származó imádást! Még hányszor kell mindezt elmondanom nekik? És meddig kell még elviselnem e nemzedéket? Miért teszik folytonosan próbára Szentlelkemet? Tanítvány, szólalj meg! Imádkozz! Fordulj Hozzám segítségért! Járj közben értük!
Szeretett Fia az Atyának,
nem Te szálltál le Trónodról,
hogy e sötét völgyben felszítsd szeretetemet?
És nem Te vagy az Királyom,
aki a mai napig is meglátogatsz engem?
Én vagyok az.
És mit tettél evvel a száraz szalmával?
Termékeny fává tettem ezt a száraz szalmát, amelyre vigyázok, és gyönyörűségem kertjében őrzöm!
És nem győzött Szereteted
Igazságosságod felett,
amit méltán tartottál készen
nyomorúságos lelkem számára?
Csupán tömjént leheltem rád és mirhával tettelek illatossá elolvasztva a téged betakaró jeget. És mivel úgy ismernek Engem, hogy Jelenlétemmel megfélemlítek minden vetélytársat, aki az Én helyemen, az Én Birtokomon emeli trónra magát, a szobádba léptem. Akkor felemeltem arcodat, hogy lássa Dicsőségemet, és elborítottalak áldásaimmal.
És nem Jahve, a mi Atyánk,
Urunk és Istenünk, Teremtőnk
mentette meg életemet a kígyótól?
Nem jött-e le Felsége saját maga
a Mennyek Országából
és Mennyei Ragyogásából,
hogy helyreállítsa emlékezetemet
és arra figyelmeztessen engem,
hogy semmi tisztátalan
nem jut el a Mennybe?
Én tettem ezt.5
És nem Te látogattál meg,
Szeretett Szentlélek,
aki ragyogóbb vagy,
mint a csillagok együttvéve,
amikor szánalmasan tapogatóztam
a sötétben, és hogy lássak,
Világosságodat árasztottad
szegény szemembe?
Én voltam6, és megesküdtem, hogy folyókat fakasztok belőled. Megesküdtem, hogy Szavam kardjává, félelmetessé és veszélyessé teszem szájadat ellenségeinkkel szemben.7 Megesküdtem, hogy Barátod leszek, ahogy a próféták barátja voltam, és teljesen megújítalak. Megtiszteltelek a Bölcsességgel és beavattalak Felsőbb Tudásom misztériumaiba.
Szent Nevedért
jöjj gyorsan hozzánk, és ments meg!
Hadd gyönyörködjön Benned
minden ember, és lássák meg,
amit szemük sohasem látott,
és hallja meg fülük,
amit sohasem hallottak.
Téged végtelen Irgalmadról
és Gyengéd Szívedről ismernek.
Atyám?8
Én Vagyok. Ajánld fel Nekem, Fiamnak és Szentlelkemnek hűségfogadalmadat, és ha megteszed, bemutatlak Házam Udvarában. Mondd, mit adnál azért, hogy lelkeket nyerhess Számomra? Mit tennél meg azért, hogy lelkeket ments? És mit adnál azért, hogy egyesíthesd Fiam Testét? Minden szót, amit most kimondasz, meghallgatok, megbecsülök és végrehajtok. Állj szilárdan, és válaszolj Nekem!
Uram, hogy lelkeket nyerjek számodra,
otthagynék házat, testvért, nővért,
apát, anyát, gyermeket és Hazát.
Szent Nevedért
mindezt megteszem,
hogy lelkeket nyerjek Neked.
Hogy lelkeket mentsek, Szent Istenem?
Nem Te Magad tanítottál,
hogy örömmel és lelkesedéssel,
méltósággal és zokszó nélkül
viseljem az örök dicsőség terhét?
Nem a Te Szent Fiad tanított arra,
hogy testvéreim megmentésére
nyújtsam oda bal arcomat is,
ha a jobbat már megütötték?
Mindenség Ura,
nem Te Magad tanítottál arra,
hogy örömmel viseljem a rágalmat
és a sértést minden lélek megmentésére,
akit Szeretsz?
És nem Te Magad tanítottál arra,
Atyám, hogy ne panaszkodjak
és ne nyissam ki szájamat,
amikor üldöznek és arcomra taposnak?
Uram, Istenem és Atyám,
önként újból átnyújtom
Neked, Szeretett Fiadnak és Szentlelkednek
hűségfogadalmamat,
őszintén leteszem elébed fogadalmaimat.
Ha szükséges lenne,
lemondanék a pihenés és alvás óráiról,
hogy általad felkínálhassam testvéreimnek
Mennyei Udvarod Nyugalmát.
Ha szükséges,
mindent felkínálok nekik,
amit Tőled kaptam,
és megmutatom nekik Szeretetedet,
hogy őket is megmentsem.
És Fiad Testéért?
Az utolsó cseppig ki fogom üríteni
Szeretett Fiaddal, Jézussal együtt
a Megosztottság Kelyhét.
A Megosztottság Kelyhét,
amelyet az emberek
Szeretett Fiad elleni tettei töltenek meg.
Ó mit meg nem tennék az Egységért!
És Házad helyreállításáért
lelkesen követném Fiad véres Lábnyomát,
és Keresztjének porban hagyott nyomába
tenném azt a Keresztet,
amelyet Ő Maga adott nekem.
Igen, leányom, emésszen téged a Házamért való buzgóság! Tégy meg zokszó nélkül mindent, amit meg kell tenni, és meg fogod látni, hogy nem a semmiért futottál a versenyben. Nem hiába fáradozol.
Veled vagyok, és mindig veled leszek. Én, Jahve elég erőt adok neked, hogy tisztelj Engem és szívesen teljesítsd küldetésedet.
