A vízió:

Nagyon tisztán láttam a Pápát az ő fehér ruhájában. Velem szemben állt, és nézett engem. Olyan volt, mintha jól ismernénk egymást. Egy műanyagból készült étkezőasztal volt közöttünk. Az ő fehér ruháját szemléltem. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Azután leült az asztalomhoz. Jobbra fordultam és megkínáltam őt egy desszerttel. Nézetm őt miközben evett. Miután élvezettel megette mindet, felállt, és indulni készült. Odaszaladtam az ajtóhoz, hogy kinyissam neki.

A jobb oldalán mentem, és odaadtam neki egy sétapálcát (a látomásban ez az övé volt). A bot nem fából volt, hanem valamilyen más anyagból, ami nagyon világos színű volt. Elvette a botot, és mikor elkezdett vele sétálni, észrevettem, hogy még a sétabottal is nehen tud menni.

Tétovázás nélkül azonnal megfogtam a jobb karját, és a nyakam köré a vállamra tettem, úgy, hogy az egész bal vállamat érte. Ő nem tiltakozott, hanem elfogadta ezt a segítséget. Azután a bal karomat a háta mögé tettem, hogy a lehető legnagyobb mértékben a bal oldalamon viseljem az egész súlyát. Emlékszem, hogy a karját a vállamra húztam úgy, hogy az elől keresztezte a vállamat a jobb vállamtól a balig. Így a lába majdnem felemelkedett a földről. Amikor a bal karomat köré fontam, és a kezem érezte hátul a bordákat, és megdöbbenve arra gondoltam „Milyen vékony” de senki sem értette. A Pápa végig nem tiltakozott.¹)