1993. április 9.

Vassulám, béke legyen veled! Fel akarom virágoztatni ezt a sivatagot, és forrásokká teszem a kiszáradt földeket. Olyan forrásokká, amelyek Házamból erednek. Vissza fogom hozni Magamhoz ezt a hitetlen nemzedéket, de mielőtt még mindez megtörténik, sokan lesznek elsőkké, akik most utolsók, és utolsókká, akik most elsők. Tanuld meg, hogy Teremtőd véghezviszi Műveit, és ezek a Művek fogják tanúsítani, hogy Ő küldte a világba teremtményét, hogy Dicsőítse meg Őt. E Műveken keresztül világosság fog felragyogni a ti sötétségetekben, és valójában már kezd is felragyogni. Légy gyönyörűségemre, és kapaszkodj ruhám szegélyébe! Újból emlékeztetlek arra, hogy ne várd és ne keresd a világ elismerését, csak Teremtőd elismerését!

Tanítványom, te csak dolgozz keményen, hogy tiszteletet nyújts Annak, aki küldött téged. Az őszinteség tetszik az Atyának és ó… mindaz, ami az Atyáé, az az Enyém is, mindaz, ami az Enyém, az a tiétek. Jöjj, légy türelmes! Én, Jézus, szeretlek és megáldalak: Keltsd újból életre Egyházamat! Mi ketten?

Igen, Uram.