1992. január 16.
Ó Uram, nem találok Szavakat dicséretedre, mégis szeretnék szólni Hozzád!
Segítek neked. Írd!
Jahve meglátogatott,
mint egy szélroham, Lelke felemelt,
és megmutatta nekem Arcát.
Gyengédséget, Szeretetet
és Végtelen Jóságot fedett fel előttem.
Majd elárasztott áldásokkal
és mannát kínált bőséggel,
hogy megosszam testvéreimmel.
A feledés földjén járt velem,
lentről, a holtak közül vett fel,
azok közül emelt fel, akik elfelejtették Őt,
és visszaadta lelkem emlékezetét.
Ó, Uram, Jahve, mily hálás vagyok!
Legyen rajtunk, Uram, a Te Édességed,
áldott legyen Jahve mindörökkön örökké!
Ámen.
És most leányom, mögötted vannak az éjszaka rémei, előtted pedig Én Vagyok. Biztonságban hazavezetlek oda, ahová tartozol!
