1991. október 25.
Uram?
Én vagyok.
Uram,
köss most még erősebben magadhoz
és ne engedd, hogy azért bántsanak,
mert ökumenikus életet élek.
Köss Szívedhez engem, és jártomban
a Te Világosságod legyen Vezetőm!
A Te Lelked őrködjék felettem,
amikor lefekszem, és indíts arra,
hogy lelkem a Te Lelkedet szólítsa,
amikor felébredek.
Hadd tegyek úgy, ahogyan Te,
hadd kedveskedjek Neked!
Tedd buzgóvá szívemet,
hogy Téged keresselek,
hogy mindent megtegyek,
amit megfogadtam Neked.
Emlékeztess Uram minket arra,
amit nekünk adtál.
Te Egyetlen, szilárd,
Szent Egyházat adtál nekünk,
amelyet Szentlelked tölt be,
nem pedig egy üres romot.
Te Egyetlen erős Pásztorbotot adtál,
nem kettőt és nem hármat,
sem szilánkok halmazát.
Hova vezet mindez?
Vassula, hadd mondjam meg neked mindenekelőtt: a bántalmak, melyekkel téged illetnek, Engem érnek. Ezért ne add fel, hordozd Keresztemet, az Egység Keresztjét nemzettől nemzetig, és légy az Én Visszhangom, hogy felfrissítsd Népem emlékezetét. Elküldöm Szentlelkemet, hogy emlékeztesse őket: tanúsítsanak egymás iránt kölcsönös szeretetet, ami majd békét és kölcsönös megértést teremt. Az Egységről szóló előző Üzeneteimben kértem tőletek, hogy hajoljatok meg. De ki az, aki ma kész arra figyelni, amit Szentlelkem mond?
– Maradt-e közöttetek jó ember?
– Van-e közöttetek valaki, aki valóban Engem keres?
– Lehalkította-e valaki a hangját, hogy meghallja az Enyémet?
– Ki az első igaz ember közöttetek, aki kész meghajolni és a háttérben maradni, hogy az Én Jelenlétem legyen látható?
– Ki az, aki kész közületek arra, hogy meghajtsa fejét és engedje, hogy az Én Fejem váljék láthatóvá?
– Van-e közöttetek olyan nagylelkű ember, aki lehalkítja hangját, hogy meghallja Atyámhoz könyörgő imámat?
„Atyám, kell-e innom
megosztottságuk Kelyhét
még egy időszakon át?
Vagy végre egyesítik Húsvét Ünnepét,
és némi enyhülést hoznak
fájdalmamra és szomorúságomra?
Sokáig tart-e a Sötétség uralma?
Szétszakították Testemet,
és elfelejtették,
hogy Fejem erősíti és tartja össze
az egész Testet.
Ó Atyám!
Békítsd össze és emlékeztesd őket arra,
hogy a Kereszten elszenvedett
halálom által
nekik adtam az Én Békémet!
Add szívükbe az Igazság Lelkét
az Ő teljességében!
Amikor majd meglátják ruhátlanságukat, meg fognak érteni.
Bocsáss meg nekik Atyám,
mert nem tudják
mit cselekszenek!”
A büszkék Vára porhalommá lesz, Gyermekem.1
Összeomlik büszkeségük és dicsőségük, amikor Lelkem megostromolja őket. – Csak várj, és meg fogod látni.
Írd: Valóban figyeltek? Valóban figyeltek arra, amit mondok? Amit mondok nektek, az Békét jelent Enyéimnek és barátaimnak. Megérthetnék, ha mától fogva lemondanának esztelenségükről.
Kéznyújtásnyira van szabadító segítségem azok számára, akik fenntartás nélkül szeretnek és félnek Engem, és a dicsőség fog mindegyikőtökben élni. Találkozhat a Szeretet és a Hűség, megölelheti egymást az Igazságosság és a Béke. A Hűség fel tud hatolni a földről az égbe, mert az Igazságosság mindig is lehajolt az égből. Boldogsággal ajándékoztalak meg benneteket, de mit hozott talajotok termésként? Igazságosság járt mindig Előttem, és Béke követte Lábnyomaimat. Mondhatom-e ugyanezt rólatok is? Ki ad kárpótlást megosztottságotok éveiért? Engem a formaságok és a szónoklatok nem érdekelnek. A színlelés meg a hízelgés sem téveszt meg.
Ó, leányom, szeretném, ha különösen azok értenék meg, akik Sebeimben élnek, hogy nagy az Én szomorúságom, és azért fogalmazok néha erősen, hogy képessé tegyem őket arra, hogy a Lélek szerint beszéljenek és ne a betű szerint. Természetfeletti Világosságommal szeretném megtölteni lelküket, hogy az Én Szememmel lássák a dolgokat, ne az övékkel, hogy az Én Isteni Világosságommal lássák a dolgokat, és ne az övékkel.
Engem úgy ismernek, hogy Hűséges vagyok és Igaz, és ez nem azt jelenti, hogy mivel bennük nincs hűség és igazságosság, azért Én is kevesebb Hűséget, Igazságosságot és Békét mutatok majd irántuk, és nem sietek segítségükre. – Még ha valamennyien elfordulnak is Tőlem és Útjaimtól, Én Hűséges és Igaz maradok.2 Lelkem azon fog munkálkodni, hogy helyreállítsa a Békét a testvérek között. Keresztem és Sebeim által egyetlen Testben foglak egyesíteni benneteket, hogy
Egyetlen Tabernákulum
körül dicsőítsetek Engem, és le fog dőlni a titeket elválasztó kerítés. Átok többé nem lesz benne,3 és Áldozatom Trónja a helyére kerül.
Úgy jöjjetek Hozzám mint kisgyermekek, hogy felnyissam lelketek szemét és meglássátok, milyen Reményt hordoz Felhívásom
számotokra.
Áldj Engem, leányom! Jöjj!
Áldott légy Uram!
„Lépjen elő a nép,
amelynek van szeme, mégis vak,
és bár van füle, mégis süket.
Gyűljenek egybe a nemzetek,
és a népek gyülekezzenek össze…
s így, aki hallja őket,
azt mondhassa:
Úgy van!”4
