1991. június 12.
Uram, Te nyomon követed üldözőimet,
legyőzöd őket,
és ők nem tudnak hozzám érni.
Eljönnek hozzám az idegenek,1
igyekeznek megnyerni engem,
és amikor enyéimhez2 megyek
nélkülöző koldusként,
rongyosan, és Csodáidról beszélek nekik,
mintha fülük le lenne pecsételve,
nem hallják meg
Új Szeretet-himnuszodat.
Vajon egyedül kell-e taposnom a szőlőt,
és senki sincs velem népemből?
Nem elég neked az Én Karom? Nem elégít ki, hogy éjjel-nappal feletted őrködik Szemem? Leányom, hamarosan megmutatom nekik Szent Arcomat, elárasztom Lelkemmel országodat,3 meg fognak áradni a Folyók és kiöntenek. Nem fogom elrejteni előlük Arcomat… remélj Vassulám, remélj… Királyod senkit sem hagy el.
Gyógyító olajjal a Kezében fog eljönni és egyenként meggyógyít benneteket. Örvendezz leányom, örvendezz! Dicsőségemre leveszem fülükről a pecsétet.
Jöjj, előtted felfedtem az ország és a menny misztériumait. Imádkozz, hogy előttük is felfedjem!
