Dicséreteid és kiáltásaid nem hiábavalók!

Szeress és szüntelenül dicsérj Engem, mert kedves Nekem, ha szívedből fakad a dicséret!

Lélek és Élet minden szó, amit neked mondtam. Növekedj Lelkemben, hogy Szent Nevem tökéletes tanújává légy!

Arra kérlek most, hogy ne add át magad a szomorúságnak!¹ Látod Vassulám, Keresztem nehéz, és olykor pihenésre van szükségem. Azt kérdeztem: „Ki olyan nagylelkű, hogy hordozza Helyettem Keresztemet?” És így feleltél: „Végy engem, tisztíts meg, és használj fel úgy, ahogy Neked tetszik”. Most a te válladra nehezedik a Béke és a Szeretet Keresztje, hogy egyesítsen benneteket… Tanítványom! Ezt a Keresztet az örökkévalóságtól fogva neked szántam! Hozzám tartozol, ezért Isteni Képmásomat kell tükröznöd! Én látom el lelkedet Kiapadhatatlan Tartalékaimból. Nem hagylak el, lélek. Eltöltelek, mint a tömjéntartót, hogy szereteted illatos füstoszlopként emel-kedjék az égig.

Ezért ne fáradj el az írásban! Ne fáradj el üldözőidet áldani! Ne fáradj bele odanyújtani hátadat az ütéseknek! Lehet, hogy halálosan szomorú leszel, de a Királynő mindig segíteni fog rajtad, hogy újból tudj örülni és élni. A Királynő bátorságot önt beléd, és Anyai Szeretettel gondoskodva beköti sebeidet. Édesanyád rólad is úgy gondoskodik, gyermekem, ahogy Rólam gondoskodott. Nyomorúságodban és bajodban repülve jön hozzád, és Szobájába² visz téged, ugyanabba a Szobába, ahol Engem fogant.

Ne tartsd hát vissza könnyeidet! Amikor e száműzetésben könnyedet hullatod a falak miatt, amelyeket népem épített mindenhová Házamban, hogy elkülönüljenek egymástól, olyankor Én is Véres Könnyeket hullatok, hogy elegyítsem a tieiddel. Amikor az Atya meglátja Könnyeimben a tieidet, elfogadja kérésedet, és feloldja az átkot. Azok már nem a te könnyeid lesznek, hanem az Enyémek.

Kiálts tanítvány, hogy az egész világ mindenütt tartson bűnbánatot és egyként jöjjön vissza Hozzám Szent Nevem alatt! Vassula, szeretettel viseld Keresztemet, ne félelemmel! Légy boldog!