1989. december 4.
Uram, ne adj át üldözőim akaratának! Hamis tanúk keltek ellenem. Attól a naptól kezdve, hogy igyekszem megismertetni utaidat a fiatalsággal, és ösvényeidre tanítom őket, a Gonosz megkettőzte haragját ellenem. Igen, Uram, attól a naptól kezdve, hogy Üzenetedet hirdetem, és felfedem Szent Arcod édességét, a Gonosz befolyása alatt tartja vádlóimat, akik félrevezetve és elvakítva üldöznek és „vadásznak rám”.
Vassulám, légy erős! Szentséges Szívem a te Erődöd. Jöjj gyermekem, és rejtőzz el mélységeiben! Kezem emelt fel, a Szeretet szeret téged. Látod leányom, ezek az emberek nem beszélik az Én nyelvemet. Az Én Szeretet-nyelvem valójában sohasem érintette meg őket. Te már igazán tudod, hogy akit Magamhoz emelek, az Én nyelvemet beszéli, és igyekszik teljes önátadásban a közelemben élni, de abban is biztos lehet, hogy támadás éri. Az Én nyelvem a Szeretet nyelve, de nem értették meg. Ha eretneknek neveznek téged,1 Engem neveznek eretneknek, és eretneknek nevezik Országomat, mivel Országom alapja a Szeretet. Ezeknek a szolgáknak sok imára és áldozatra van szükségük.
Minden léleknek, aki elítéli Üzenetemet, Velem kell találkoznia, és Nekem kell számot adnia majd az Ítélet Napján, és hidd el Nekem, szigorúan fogom megítélni őket. Ne feledd azonban, hogy állandóan melletted vagyok, és erre gondolj mindig, Vassulám! Jöjj, imádkozzunk!
Atyám!
Te, aki felemelted lelkemet
ebből a sötét száműzetésből,
és Szárnyaid alá vettél,
könyörülj rajtam!
Emelj fel, ha félek,
add nekem a Te Békédet
és a Te Szeretetedet!
Növeld hitemet,
hogy újból dicsőíthessem Szent Nevedet!
Ámen.
A Szeretet közel van hozzád. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek Engem, de elveszem a látók látását, és látást adok a vakoknak.
Jöjj, légy az Én tömjénem, szerezz örömet Nekem azzal, hogy semmit sem tagadsz meg Tőlem! A Bölcsesség fog téged tanítani. Jöjj!
Mi ketten, Uram?
Mi ketten, kedvesem.
(Éreztem, hogy Jézus hív, Hozzá kellett sietnem.)
Leányom, Szemem fénye, ne hagyd, hogy ellenvetéseivel bárki megtévesszen. Gyengeséged szüntelenül megigéz, alkalmatlanságod első tanítványaimra emlékeztet, akiknek mindenben Rám, Mesterükre kellett hagyatkozniuk. Leányom, imádj Engem, ragaszkodj Hozzám, mert Én vagyok az Élet.
Vassulám, előbbre való, hogy Nekem engedelmeskedj, mint az embereknek. Elmélkedj e szavakon!
Uram, ma nehezen tudok koncentrálni.
Emeld Hozzám lelkedet! Ne gondolj a külvilágra, légy összeszedett, és érezd Jelenlétemet! Lelked emelkedjék az elmélkedésből a szemlélődésre! A csendességen keresztül juss el Hozzám! Jöjj Hozzám szemlélődő imádásban! Érted? Most imádkozd a rózsafüzért!
(Jézus ezt úgy érti, hogy imádkozzam, mialatt nekem diktál.)
Édesanyámmal együtt hallgatom.
(Elmondtam a Rózsafüzér elejét az első titokig. A dicsőséges olvasót mondjuk ma.)
Feltámadtam, imádkozzunk? Segítek elmélkedni, jöjj!
(Az első titok után.)
Vigyázz, nehogy lanyhuljon figyelmed! Lépj a második titokba, amikor felmentem az Atyához. Kedvesem, imádkozz! Ámen…
Lépj harmadik titkomba, amikor Szentlelkem Lángnyelvek alakjában leszállt. Imádkozz az eljövendő Pünkösdért, nemzedéked már érzi a születés fájdalmait. Az éjszakának majdnem vége, nemsokára hajnalodik. A gonosz, aki éjjel zavartalanul körbejár, hajnalhasadáskor elmenekül. Igen, a Kegyelmem Lelke kiárad az egész emberiségre, Én Magam fogom táplálni nemzedéketeket, Én foglak tanítani és vezetni benneteket. Még szentjeimmel és angyalaimmal is találkozni fogtok minden utcasarkon. Rátok hullatom Kenyeremet. Örüljetek és örvendjetek! Én, az Úr vagyok a világ Világossága. Akinek füle van, hallja meg! Bátorság, nemsokára hajnalodik!
Jöjj, elmélkedj! … Most a negyedik titok következik, Szeretett Édesanyám Mennybevétele. Áldott légy és elmélkedj!
Áldott gyermekem, most lépj az ötödik titokba, amikor Én, az Úr megkoronázom Édesanyámat, és a Mennyország Királynőjének nevezem. Leányom, kérem, hogy szemléld ezt a dicsőséges titkot! Jöjj! Szent Szívemnek minden tisztelet kedves, amelyet Édesanyámnak nyújtotok.
Jöjj, írd, közeledben vagyok, örvendezz lélek, vedd ceruzádat, és másold le mindezt!
