Én vagyok. Érezd Keresztemet, nyújts Nekem pihenést gyermekem, te, a Világosság gyermeke! Olyan fáradt vagyok! Maradj közelemben! Vigasztalásra van szükségem ebben az elhagyatottságban. Vassulám, hallgass Engem és írj!

Ó teremtés! Ivadékom! Én vagyok számodra a Szent, de te elutasítasz Engem! Öröktől fogva szeretlek, de te megvetsz Engem, megmentettelek téged a halálból, és mégis ellenem támadsz. Kenyeremmel táplállak, és Borommal oltom szomjadat napról napra, de te gonoszságodban megsértesz Engem. Szeretetre szomjazom, de te elhagysz Engem szomjúságomban. Szívesen fogadlak, amikor fáradt vagy, hogy pihenést nyújtsak neked Szívemben, de te visszautasítasz Engem, amikor Én vagyok fáradt. Megnyitom előtted Szívemet, megmutatom, mennyire megsebezted, de gonoszságodban ismét csak bántasz, át- meg átszúrva Engem. Kitárom két Karom, hogy üdvözöljelek és megöleljelek, de te elfordulsz, és hátadat mutatod Nekem. Gyengédséggel tele nyitom meg Szentséges Szívemet, hogy felmelegítselek. Amikor pedig Én jövök hozzád, becsukod előttem az ajtót, kizársz a hidegbe.

Egész nap hívlak, mint egy koldus, feléd nyújtom Kezem, hogy felkeltselek és meggyógyítsalak, de te, ahelyett, hogy elfogadnád, visszautasítasz, és nem törődsz Velem. A sírásba belefáradt Szemem, és belefáradt Édesanyámé is. A sebek gyötrelmében Testem felismerhetetlenné vált. Mindössze Békét és Szeretetet kérek tőletek, de ti nem akarjátok meghallani könyörgésemet… Enyéimhez jöttem először, de ők ismét elutasítottak, megvetettek és megkínoztak. Üldöztetek, udvari bolondként bántatok velem, és elárultatok…¹ A ti árulásotok miatt sírtam ki mind a két Szemem, gonoszságotok az Egekig hatolt, még az ördög is döbbenten nézte vétkeiteket.

Ó, Vassula… könyörületből és nagy Irgalomból jöttem, hogy figyelmeztesselek és megmentselek benneteket a Haláltól. Elküldtelek téged enyéimhez, de ők elfojtották Hangomat, mert féltek kijönni a Fényre és kiteregetni vétküket. Mivel elfojtják Hangomat, és nem fogadják szívesen az Igazság Lelkét, idegenek által kell vétkükre rámutatnom. Hangom úgy fog harsogni házatok tetejéről, mint a trombita…²

Az idegenek, akik nem ismertek Engem, szívesen fogadtak. Kopogtattam ajtajukon és megengedték, hogy bemenjek. Szegénységük ellenére megengedték, hogy velük étkezzem. Szegénységük miatt nem kerestek Engem, mégis megtaláltak. Megmutattam nekik Sebeimet, amelyeket legjobb barátaim ütöttek rajtam, és ezek az idegenek letérdeltek Sebeim előtt, amikor meglátták. Amint meglátták Sebeim mélységét, és hogy milyen vadsággal bántalmazták Testemet, viaszként lágyult meg szívük. Ne sírj gyermekem!

… Hangomat idegenek adják tovább. Ha meghallod a Visszhangot, tudd, hogy Tőlem való. Idegenek fognak Engem felmagasztalni, akik sohasem kerestek Engem. Azok fognak dicsőíteni, akik azelőtt nem ismertek. Én leszek Mesterük, tanítani fogom őket, és hibáikat eltörlöm. Beszélni fogok velük, és ők meg fognak Engem érteni. Ők fogják begyógyítani Sebeimet.

Én vagyok A Pásztor, és Én fogom összegyűjteni bárányaimat, mivel saját pásztoraik megverték és szétkergették őket. Ó Vassula, mindez hamarosan be fog következni.

Jöjj, pihenj meg Bennem, és engedd meg, hogy Én is megpihenjek benned. A szeretetben összekötve osztozzunk!