1988. szeptember 6.
Uram?
Én vagyok. Figyelmeztettelek téged gyermekem erre az árulásra.
Jöjj, támaszkodj Rám! Hadd tudják meg, mennyire nem hiteles azoknak érvelése, akik azt mondják neked, hogy ez nem Tőlem származik, és lelkesedésük rossz irányba fordult. Úgy tűnik, hogy nem látják tisztán Igazságosságomat és csak saját gondolataikat hangoztatják.
Az Írás mondja: „Milyen szépen hangzik azok lépése, akik jó hírt hoznak”. És azoknak, akik meglepődnek azon, hogy miféle eszközt választottam, azt mondja az Írás: „Azok találtak meg engem, akik nem kerestek, és azoknak nyilvánítottam ki magamat, akik nem kérték tanácsomat.”
Annak a papnak azonban van egy jó érve. Én valóban nem vagyok a megfelelő személy ahhoz, hogy ilyen „adományom” legyen. Nem vagyok jó. Barátnőm, Beatrice megkérdezte tőle: „És mit tart Mária Magdolnáról?” Azt válaszolta: „Ó, igen, de ő később megtért.” Azt gondolja tehát, hogy én nem tértem meg?
Légy békében! Én befogadtalak téged Szent Szívembe.
Ez a pap kétezer évvel ezelőtt engem, mint bűnöst meg is kövezett volna.
Nem hagytam volna. Ugyanazt mondtam volna, amit már korábban: „Az dobja rá az első követ, aki bűn nélkül van”. A szíveteket nyissátok ki, ne az elméteket!
Vassula, támaszkodj Rám, a te Szabadítódra! Imádkozz azokért, akiknek zárva marad a szíve. Imádkozz azokért, akik befogják fülüket!
Igen, Uram.
Készülj fel többi Szenvedésemre! Ne feledd, megmutattam neked kereszted nagyságát.
Igen, Uram.
De te és Én megosztozunk rajta. Semmi sem lesz hiábavaló. Segítek neked küldetésed teljesítésében, azután… Hozzám fogsz repülni, igen!1
Jöjj, Jelen vagyok! Mi ketten?
Igen, Uram.
(Később:)
Uram?
Én vagyok, nézz a Szemembe, és ne nézz se jobbra, se balra! Rám nézz, a te Uradra! Én vagyok az Út, az Igazság és az Örökkétartó Élet. Ne feledd, milyen nagy szeretettel tanítottalak Szavamra, és amit tudsz, azt Tőlem tanultad.
Egész Országom tele van csodákkal. Én vagyok az Alfa és az Omega. Szeress! Úgy viselkedj előttem, ahogy egy Király előtt szokás, ajánld fel Nekem minden szeretetedet! Arra teremtettelek, hogy szeress Engem, add Nekem minden szeretetedet!2 Tudom, mennyire gyenge és nyomorult vagy nélkülem, de azt is tudom, hogy csupán egyszerű gyermek, egy semmi van a Kezemben, és Lelkem szabadon lélegezhet abban a térben, amelyet te nyitsz Nekem. Engedd meg Lelkemnek, hogy alakítson és neveljen téged! Bármit tanulsz, az a Bölcsességtől származik, és Én vagyok a Bölcsesség.
