1988. szeptember 5.
(Ma korán reggel megmondta az Úr, hogy hamarosan visszautasít néhány helybeli pap.)
Uram, valóban megint visszautasít néhány pap? Uram?
Én vagyok. Ne félj, hamarosan mindenre fény derül, és azok, akik visszautasítottak téged, és nem akarnak Üzenetemben hinni, bocsánatért fognak imádkozni az Atyához.
Vassula, ha vakok lettek volna, meggyógyítottam volna őket, de ők azt állítják, hogy „látnak”. Ugyanazoktól a vak vezetőktől származnak, abból az időből, amikor a földön voltam. Ha földi életem idején éltek volna, akkor azok között lettek volna, akik keresztre feszítettek, akik a prófétákat megkövezték és elhallgattatták. Mi a különbség a mostani és az akkori helyzet között? Azt állítják, hogy hisznek Bennem, de visszautasítják azt, ami a Lélektől származik. Ezáltal újból elutasítanak Engem. Te Éntőlem származol Üzenetemmel együtt, de ők is jeleket kérnek, bizonyítható jeleket, ahogy a farizeusok és az írástudók.
Készülődj gyermekem, készítsd hátadat, mert megkorbácsolnak! Én, az Úr, megengedtem nekik, hogy megkorbácsolják hátamat, így te is nyújtsd oda nekik a tiedet. Hadd ismételjék meg tévedésüket, ha nem akarnak meghallani. Engem, az Urat, visszautasítottak, és végül felszegeztek a fára. Légy tehát te is engedelmes, és oszd meg Velem Keresztemet! Ma éppen úgy van, mint tegnap. Bárkit küldök, tüzetesen megvizsgálják, üldözik vagy visszautasítják. Szakadatlanul vérét ontják azoknak, akiket Én küldök, Ábel vérétől kezdve e nemzedékig!
Ahogy az írástudókat és farizeusokat figyelmeztettem, úgy figyelmeztetem ma azokat, akik Üzenetvivőimet üldözik és elítélik Szavamat. Figyelmeztetem azokat, akik kinevetik a Lelket. Újból figyelmeztetem őket, hogy maguk ellen tanúskodnak, egyikük sem változott meg. Művük ugyanolyan maradt, gondolkodásmódjuk ellenük beszél. Vezetők! Ti ugyan lelki üzenetekről prédikáltok, mégis semmibe veszitek azt, ami a Lélektől származik! Vezetők! Ti Testemmel tápláljátok bárányaimat, de távol tartjátok tőlük Véremet!474 Elfelejtettétek tanításaimat?
Vassula, éreztetni fogom veled töviseimet. Éreztetni fogom, hogy mennyire uralkodik a racionalizmus ezeknek a papoknak a szívében. Kiteszlek támadásaiknak. Kenyeremmel táplállak. Légy Velem egy! Érezd töviseimet, és érezd magadénak a töviseket, hadd szúrja keresztül a te lelkedet is minden szög, ahogy Engem keresztül szúrt. Figyelmeztettelek, készülj fel a korbácsolásra! Ne feledd azonban, hogy az Én Hátamat is érik azok az ütések, és bármit tesznek veled, azt Velem is teszik.
Mi ketten?
Igen Uram.
(Három órával később kaptam meg a hírt: egyik pap, akiben bíztam, és akiről azt gondoltam, hogy hisz Isten üzenetében „elárult”. Egyáltalán nem hitt, csak színlelte egész idő alatt. Kijelentette: „Isten nem nyilvánítja ki magát ilyen módon, főleg nem ilyen személynek.” Nagyon fájt, mert azt gondoltam, hogy megértette, és hogy jó barát. Elvesztettem egy „barátot”… Ezt a hírt más barátaimtól kaptam.)
