1988. szeptember 7.

Dicsértessék az Úr!
Áldott legyen az Úr!
Dicsőség legyen Istennek!
Halálosan szeretlek Atyám.

Uram?

Én vagyok. Gyermekem, figyelj! Akarsz-e továbbra is Nekem, Uradnak dolgozni?

Igen, ha elfogadsz így, amilyen vagyok.

Elfogadlak. A te kimondhatatlan gyengeséged vonz Engem. Jöjj és meríts Belőlem.

Élő és meggyógyult! Te szemtől szembe láttad az Igazságot. Én gyógyítottalak meg, Én térítettelek meg, Én emeltelek fel és fogadtalak Szent Szívembe. Én áldottalak meg, és amit elkezdtem veled, be is fogom fejezni. Az Én csarnokomban maradsz, és csak Én foglak táplálni. Én tettem fátylat szemed elé, hogy megőrizzelek a gonosztól. Nem szeretném, ha kevély lennél a kegyelmek miatt, amelyeket neked adok. Szent Szívemet ajánlottam neked Otthonodul. Szállj le mélységeibe, rejtőzz mélységeibe, és soha többé ne hagyd el! Én, az Úr mindvégig elrejtve foglak itt őrizni.

Köszönöm, Uram.