1992. december 10.
(Ausztrália, Adelaide)
(A találkozó előtt.)
Légy boldog, amiért megmentettelek! Engedd meg most, hogy dicsőségemre vegyelek igénybe! Értesd meg gyermekeimmel azt a Tudást, amelyet Én adtam neked! Tégy mindent ugyanúgy, mint a korábbi összejöveteleken! Mosolyogj Rám! Irántad való Szeretetem nagyobb, mint gondolnád! Jöjj! A kegyelem által emeltelek fel téged és millió más embert. Engedd most, hogy Én vezessem léptedet! IC.
Jézus!
Én Vagyok.
Ne menj még el!
Miért? Azt kívánod, hogy maradjak?1 Ó látod? Sohasem fogom rád erőltetni Magamat.
Jézus?
Én Vagyok.
Kérlek, szólj hozzám!
A Szeretet szeret téged. Szeress és szomjazz Engem, ahogyan Én szomjazom rád! Időnként dédelgess és engedd, hogy megszólaljak szívedben! Értsd meg lélek, hogy te nem e világra való vagy, hanem az Én Országomba, a Mennybe! Ezért mondj le mindarról, ami a világhoz köt, és keresd a mennyei dolgokat!
Jöjj! Mi ketten?
Igen, Uram!
