1988. június 7.
Uram?
Én vagyok. Nagyon közel vagyok hozzád, gyermekem. Hallgasd Szívem dobbanását! Minden angyalomat behozom Szívem belsejébe, hogy lássák és érezzék Sebeimet. Megérzik Istenük Sebeit, és ha megérezték, hangjuk olyan erős lesz, hogy ellenségem megremeg, és megrendülnek a föld alapjai. Amikor meglátják, milyen állapotban van szétszaggatott Szívem, saját szívükben fogják a szeretet lángját érezni irántam, Istenük iránt. Ezekből az angyalokból áll az a sereg, akiket Szent Édesanyátok tanított, és szeretettel készített fel, hogy megvédje Egyházunkat. Ezeknek az angyaloknak szeretettel kell viszonozniuk a rosszat!
Jöjj Szentséges Szívem Vassulája! Én, az Úr szeretlek. Nézz rám! Ne feledd, hogy azért jövök Szívemmel Kezemben, hogy az egész emberiségnek felkínáljam!1 Mennyire szeretlek benneteket!
(Belső látomásban láttam a Napot, belsejében a Szűzanyával, láttam egy szívet és egy Keresztet.)
Vassula, ne mulaszd el a Szent Rózsafüzért imádkozni!
(Nem Jézus, nem mulasztom el.)
Jöjj, mi ketten?
Igen, Uram, mi ketten. Dicsértessék az Úr!
