1988. március 7.
(Megkértem Istent, hogy emelje fel a fátylamat egy rövid időre. Amint ott álltam, ránéztem az egész Kinyilatkoztatásra. Hirtelen megdöbbentem terjedelme, és a lapokba fektetett munka láttán. Ezeket az oldalakat sohasem tudtam volna egyedül teleírni ilyen rövid idő alatt. Furcsa érzés vett erőt rajtam, olyan volt, mint egy sokk! Olyan volt, mintha most kezdenék valamit mélyebben megérteni. Nagyon felkavart.)
Jézus, mi valóban együtt dolgoztunk?
Vassula, igen, mi együtt dolgoztunk!358 Megcsókolnál most?
(Remegve felálltam, odabotorkáltam a Szent Lepel képéhez, és megcsókoltam Jézust.)
Látod? Látod, hogy mit érzel, amikor éppen csak egy kicsit felemelem a fátylat, amelyet Én tettem szemed elé? Jöjj, és soha ne kételkedj Gondviselésem Műveiben! Műveim arra valók, hogy megújítsák Házamat, és összegyűjtsék bárányaimat. Arra valók, hogy meglocsolják virágágyásaimat. Jöjj, Én, az Úr, mindig emlékeztetni foglak Jelenlétemre.
Vassula, mi ketten?
Ó igen, Uram, mi ketten.
Jöjj!
