1987. november 28.
Kicsim, tedd széppé Kertemet, mert jelenlegi állapotában csak szárazságot látok Benne. Szárazság uralkodik Benne. Tikkasztó szél járja át, és kiszárítja azt a keveset is, ami megmaradt. Virágaimat öntözni kell, különben mind egy szálig elpusztulnak! Bimbóim nem érik meg a virágzást, elpusztul egyik a másik után. Ó bárcsak meghallanák!
Istenem, miért olyan bonyolult dolog egy döntést meghozni? Miért olyan nehéz erre a döntésre jutni? Miért kell hónapoknak, éveknek eltelnie? Valóban olyan bonyolult dolog lenne egymást szeretni, és egyesülni, mint egy család? Nem ők maguk tanítanak-e minket arra, hogy szeressük egymást, és hogy tanuljunk meg adni és áldozatot hozni? Éveknek kell eltelnie az egyesülésig? Valóban különleges tanácskozásokra és találkozásokra van szükség ehhez? Miért nem képesek egyetlen, végleges találkozót tartani, egymásnak kezet nyújtani, és megadni Péternek azt az elsőséget, amelyet Te adtál neki egykor, hogy tetszésedre legyenek és mosolyra fakasszanak?
Mennyire szeretem egyszerűségedet, gyermekem! Gyermekien gondolkozol. A gyerekek az Én gyöngéim!
Tudod, amikor gyerekek veszekednek, sohasem tart néhány percnél tovább veszekedésük, mert nincs bennük rosszakarat. Leányom, ezek azonban nem gyermekek, elvesztették egykori ártatlanságukat. Elvesztették egyszerűségüket, mert ártatlanságukat rosszakaratra, egyszerűségüket hiúságra, szentségüket istentelenségre, alázatukat képmutatásra cserélték fel.
Látod, gyermekem, ez az oka annak, hogy újból eljövök és emlékeztetem őket arra, hogy Én, Jézus, milyen vagyok. Mezítláb és alázatosan jövök, belépek Saját Házamba, odatérdelek szolgáim elé és megmosom lábukat.271 Ne sírj Vassulám – mindez az egységért van. Engedd, hogy igénybe vegyelek. Ezúttal nem tagadhatják le, hogy Én, Jézus vagyok az, mert ezt az eseményt272 már régen megjövendöltem. Elolvastattam veled egy részt abból, amit XXIII. János szolgámnak sugalltam. De azután…
Azután, Uram?
Azután megsúgtam neki, mekkora megpróbáltatásokat kell Egyházamnak elviselnie.
Én, Jézus szeretlek benneteket. Maradjatok Bennem, az Én Szeretetemben!
